Új galéria, tisztán helyi alkotók munkáiból - képgalériával

Az unikális kiállítóteret a Dózsa György út 60/A alatt, egy valamikori légópincében alakította ki. Az okokról faggató kérdésre egyrészt azt válaszolta, hogy a képek tárolására használt lakásban már olyan káosz volt, amit már as felesége sem tolerált, illetve már lassan ő sem tudta, milye is van pontosan. Így arra jutott, kellene egy galériát nyitnia. Bár most, az indulásnál még a célok között szerepel, hogy esteleg értékesít is műalkotásokat, de a legtöbbel szoros kötődése van, így nem biztos, hogy könnyen meg tudna válni tőlük. A mostani kamarakiállítás anyagát is már vagy másfél hónapja összeállította, tudja, melyik kép hol van a falon, ismeri a történetüket. Az első tárlat anyagában kizárólag sztálinvárosi, dunaújvárosi alkotók munkái szerepelnek stílusmegkötés nélkül. A tervek szerint két hónap múlva ezeka képek lekerülnek a falakról, és jön egy újabb tematikus kiállítás a helyére a gyűjteményből. Első sorban a kortárs alkotók munkáira lehet számítani. Az egyik blokkban a város építésének időszakából lelhetők fel ritkán látott alkotások (jellemzően rézkarcok) Pálfalvi János, Csasztka Ilona és Ravasz Erzsébet keze alól. Ebből az időszakból már kevés alkotás maradt fent. Természetesen több munkával, több korszakával képviselteti magát Dunaújváros képzőművészetének elindítója és tanárként alakítója, Ifj. Koffán Károly is. Őt leginkább grafikusként ismerjük, de a kiállított képek között vannak ritkán látható zománcművészeti alkotások is. A falon három Munkácsy-díjas követi egymást. Birkás István alkotásai sem maradhattak ki, és tőle sem a leginkább megszokott stílusú munkák láthatók, hanem a ritkábban láthatók, sőt, van egy, amely az elsők közül való, és az is csoda, hogy még megvan, ugyanis a festőművész el akarta égetni azt. 

Nyilvánvalóan jelentős helyet kapott Móder Rezső festőművész is, mégpedig festészetének több korszakából is, még a kezdetekből, a hetvenes évekből is, sőt, szobraiból is akad néhány. A harmadik Munkácsy-díjas alkotó Várnai Gyula, akinek ugyancsak egy kevésbé ismert oldala ismerhető meg. Tábori Csaba teljesen ismeretlen alkotásai is megtekinthetők, olyanok, mint a párttitkárok dáridója, vagy a jurtát ábrázoló, és például az is, amit egy 1989-es esemény ihletett, amikor egy román tábornok annyira leittasodott, hogy elsüllyesztette a saját hajóját, de az alkotások közt feltűnik az egykori Arany Csillag szálloda éjszakai élete. Pleidell Jánostól is akad kuriózum, például egy sgraffito, amiből eleve nem sok készült, de a balatoni korszakából is látható alkotás. Palotás József  például egy kőnyomattal is képviselteti magát, de természetesen szobra is látható a térben. A kortársak közül megjelenik Gombos István például, de Pleidell akvarelljei mellett Smuk Imre akvarelljei is ott vannak. Nem maradhatott ki Nemes Ferenc sajátságos matematikai lüktetésű munkája sem. A nemrégiben elhunyt Pats József korai és késői korszakából is vannak képek kiállítva. Páhi Péter fantáziadús szobrai mellett ott vannak Rozsnyai Sándor képei, például az Engelst ábrázoló festménye. Az ugyancsak nemrég elhunyt Feltóti Sándor fotóiból több is kikerült a falakra. Lipics Vilmos néhány képét kimentette az egykori "Fapad"-ból, ezek most a pincegalériában tekinthetők meg. Újabb különlegesség a vasgyári vezető, Pintér Lajos két képe, amiket New Yorkban fedezett fel egy kiállításon. Természetesen fellehető a meghívón szereplő kép is, Kárpáthegyi István A mágus című alkotása is. Ugyancsak jelentős teret kapott Farkas Mihály művészetének több korszaka és stílusa is, némelyikre csak az igazán értők ismernek rá, hogy valóban tőle származnak. Mellette helyt kapott egy kép erejéig lánya, Farkas Éva is. A dunaújvárosi fotósok közül Bárándy István is fellelhető a tárlaton. Nem maradhatott ki Éri Jenő Bartók ciklusa sem, ahogy Kiss Gábor munkáinak is ott kellett lenniük. Ha már a kortársaknál járunk, Rohonczi ROHO István nemcsak absztrakt szobraival van jelen, de korai festészeti alkotása is feltűnik, a Fények Pentelén, mellette pedig Kelemen Marián Éva színpompás alkotása csodálható. Kosztolányi György sem hiányozhat a kiállítottak közül, ahogy Egressy Zsuzsa meseszerű képei sem. Talán kevesen tudják, de a Vasas Táncegyüttes egykori vezetője, Rácz Attila Cicero is próbálkozott a képzőművészettel, az ő egyik képe is a kiálítottak között van. A ma már nemzetközi hírű Horváth Tibor is felfedezhető a falakon, de ott van a csendben alkotó Kiss Anna is. Gáspár Aladártól sem az unalomig ismert munkákat állította ki, például egy Delacroix parafrázist. A kiállított darabok közt szerepel az utóbbi időben itthon ritkán látott Moizer Zsuzsa is.
Miután egy klubjellegű galériának szánja, így jócskán vannak bútorok is, tálalók, fotelek, asztalok - jó részük a családi örökségből -, de könyvek, katalógusok is fellelhetők, hogy nyugodt körülmények között lehessen elmélyülni a művészetben. A mostani állás szerint egy héten kétszer tarjta majd nyitva a pincegalériát, amikor bárki megcsodálhatja a kiállított műveket.

A megnyitón Takács Lajos műgyűjtő mondott megnyitóbeszédet.