Hogyan lesz Móci Macából Tiki hörcsög?

Az írónővel Törökné Antal Mária, a dunaújvárosi Cimbora Klub alapítója, a rácalmási Cimbora Klub vezetője beszélgetett, a könyvtár rendezvénytermének széksoraiban pedig magától értetődően a gyerekek és szüleik foglaltak helyet, de képviseltette magát a pedagógustársadalom is. A nagyjából egyórás interaktív beszélgetésbe sok minden belefért, és szokásosan arról a pontról indult, ami sok apróságot foglalkoztat, vajon hogyan lesz valakiből író. A szerző erre egy vicces történetet húzott elő a tarsolyából. Azt, amikor egy ehhez hasonló író-olvasó találkozón egy kislány azt kérdezte tőle: Mikor tetszett meghalni? Merthogy az ő tudása szerint az írók, akik benne vannak az irodalom tankönyvben, azok lúdtollal pergamenre írnak, és értelemszerűen már meghaltak. Aztán persze hamar kibeszélték, hogy kortárs írók is vannak, és nem pennával írnak, hanem számítógéppel. Ami az ő esetében óriási előny, mert olyannyira csúnyán ír, hogy néha maga sem tudja elolvasni. Kiderült a beszélgetésből, hogy az új élmények, az érdekes dolgok segítenek neki, amiket továbbgondol. A jelenlévő gyerekek is elmondták, ők miről szoktak írni. Viszont az a legjobb az írásban, hogy nemcsak megtörtént dolgokat lehet megírni, hanem az ember bármit elképzelhet, bármilyen világot megteremthet magának. A jó könyv olyan, mint egy jó játék, bármi megtörténhet benne. Akkor is, ha írjuk, akkor is, ha olvassuk. Sőt, sokszor a történet írja saját magát.

Az írónő számtalan példán vezette le – saját könyveit véve például –, hogyan lesz egy hétköznapinak tűnő történésből valamely kötet témája. Előkerült a Kata és a balett című könyv, amely végül az előzetes szándék ellenére sem a balett szeretetéről szól. Kiderült, a legelső könyve, a Holnapra kutya bajod! című például abból született, hogy az ő családjában mindenki orvos, így az ő három gyereke értelemszerűen nem fél az orvosi rendelőtől. Így születtek ezek a doktormesék, amik segítenek eloszlatni az ismeretlentől való félelmet. Nem titok már az sem, hogy mindig az a könyv a kedvence a sajátjai közül, amit éppen ír. Mégpedig azért, mert belekerül abba a világba, amit ír, és tudja azt az életet élni, amit a szereplő. Nagyon a szívéhez nőtt a hörcsögös mesesorozat, amiben Pali nevű szereplője igyekszik beilleszkedni az iskolába. Ennek kapcsán kibogozták a jelenlévőkkel, hogyan is készül egy könyv. Mint például a Nyár, nagyi, net című, amit gyermekkorú lektorok pontosítottak, igazították a nyelvhasználatot a gyerekek szókincséhez. Természetesen szó esett az illusztrációkról is.

A találkozó címéhez hűen sort kerítettek arra is, hogy részleteket olvasson fel egy-egy művéből, így az Én és a tesómból is. Szóba került eddig utolsó, igencsak vaskos kötete a Groll legendája is, amelynek a főhőse egy óriás, aki egy bolygót cipel a hátán. Az író táskájából sorra kerültek elő a plüssjátékok, amelyek kapcsán szóba került az első bé hörcsöge, Tiki is, akit az vihet haza, aki a legjobban tanult. Ennek a könyvnek az alapja még az író gyermekkorában keresendő, ugyanis az ő tanítójának volt egy öreg, kopott plüssmackója, Móci Maca. Az elsősök közül az vihette haza, aki a legjobban tanult, és ez nagy segítség volt a beilleszkedésben. Később nagylányáéknak a gimnáziumban volt az osztálytermükben egy kaméleon, amit nyárra vihetett haza az osztály legjobbja.

Se szeri, se száma nem volt a hasonló történeteknek, a találkozó végén pedig még dedikálást is kérhettek az egyébként pedagógus végzettségű írótól.