Vissza a romlott középkorba

Alyona Crower: Árnyak és csillagok

Csodálatos világot tárul a szemünk elé, ami egyszeriben rideg és könyörtelen, mint a középkori szláv világ, és szívet melengető, mint a testvéri szeretet és a lángoló szerelem. 

A Sötét erdőt emberemlékezet óta egy félelmetes lény lakja, egyesek azt mondják, Baba Jaga, mások pedig váltig állítják: romlott árnyak kísértik a fenyvest, és vele együtt azokat, akik bemerészkednek oda. De nem csupán ez okoz riadalmat Solovejka szerte. A közelgő háború előszele, és a különleges hatalommal bíró lányok után folytatott hajtóvadászat felforgatja a békés ország mindennapjait.

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egy csapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.

Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

„A férfi izzadtan nyúlt végig a szalmaágyon, száját elégedett sóhaj hagyta el. Kisimított egy szőke tincset a homlokából, és a szajhára szegezte tekintetét. A nő sietősen magára kapta szebb napokat látott zöld ruháját, felmarkolta a rozoga kecskelábú asztalról az ezüst kopejkát, és amilyen észrevétlenül érkezett a félhomályban úszó szobába, olyan észrevétlenül távozott onnan.

A férfit csaknem elnyomta a sirályok vijjogásával kísért langymeleg álom, amikor éktelen kiabálás hangja furakodott a fülébe. Lerúgta magáról a pokrócot, és az ablakhoz lépett. A staski kikötőben egy csapásra felbolydult az élet, ahogy a víz fodrozódó fehér hullámai megszámlálhatatlan deszkát és törött árbocdarabot vetettek partra.

Belebújt a szögletes pikkelymintákkal díszített csizmájába, magára öltötte hosszú, fekete köpenyét, és lesietett a fogadó emeletéről. Gondosan fejébe húzta csuklyáját, és megállt a dokkon.

A roncsok között ide-oda ringatózó, oszladozó tetemre pillantott. A felkelő nap gyér fénye láthatóvá tette a fekete bőrrel bevont mellvérten az ezüst sárkány tekergőző alakját.

– Elsüllyedt a herceg hajója! – üvöltötte kétségbeesetten egy fiú.”

„Ebben a remekül felépített világban újjáélednek a szláv mondavilág szereplői, és nem is eresztenek többé! Lépj be te is a Sötét erdőbe, és hagyd, hogy magával ragadjanak az árnyak!” – ajánlja BKN, a könyves blogger. (Forrás: Moly)