Több csoportnyi daltenger péntek estére

No persze az Alaszka sem vette megúszósra a bulit, teljes legénységgel állt fel a banda (Barabás Márk – dobok, Fábián Gábor „Weki” – gitár, zongora, Oncsák Zsolt – basszus, ének, Pribék Péter – gitár, ének) a zsebkendőnyi színpadon. Hangszereik mellett a humorukat sem hagyták otthon, a koncert elején öt ovis csoportot ígértek a következő órára. A Maci csoport első száma az Érzés volt, majd a Nem érdekel című daluk, az átvezetésben viccelődés, egymás húzása, hogy ki kezdi a dalt. A közönség is megkapta a felszólítást: szóljatok, ha nem Gábor kezdené! Mindezek ellenére érezhetően összeszokott formációról beszélhetünk, kifejezetten jól áll neki a kétfrontos felállás, a két énekes, Weki és Péter nagyon jól kiegészítik egymást, éppen csak eltérő árnyalatú stílusukkal. Ha tippelni kellene, vélhetően Hiperkarmán, Quimbyn és Emil rulezen nőttek fel, de valahogy mindenképpen beszivárgott a bőrük alá. Érvágás, újjáéledés, és vége is a Maci csoportnak. Felkészül a Nyuszi csoport. A nyuszi hozott könnyeket, szürkeséget és álomszépséget. Elsőként könnyek jazz verzióban. A szürkeség új lírai dal Pankász Milán szövegével, szintetizált csellóval. Hipotalamusz meg abakusz, kottafejekben a kód a folytatásban. A Nyuszi csoport búcsúzik, a Teknőc csoport következik, de nem lassú számokat játszanak. Egyszer a nap meg a föld meg az ég meg a csillagok összeérnek, és akkor a nap meg a föld meg az ég meg a csillagok többé nem remélnek. Miközben a vasműből jönnek ki az emberek a műszakváltás után, furcsán néznek a társaságra. Ezért aztán hogy folytatják? Ugyanúgy. A Teknős csoport a Bezárva dallal végződik, amit Márk kezd.

Félidőben egy vidám dallal indítanak: keveredni a fénnyel, ami arcokon ül... Vagyis Majd, az album címadó dala. Izgalmas hangolás, ami előhozza az emlékeket az első Kaptár-fesztiválról, arról a hajnalról, amikor nem sikerült hangolni, de az első Alaszka-koncertként jegyzik. Ma már jobban megy a pörgő szöveg egyszerre is. Pörgés után líra, profi zongorakísérettel. Utolsó csoport a Vércsoport, Aranyharmat hullik le a fákról. A végére Weki egyedül marad a gitárjával, hogy magában énekeljen a kocsmaasztalról. Egyedül is megállja a helyét. De a csoport végére visszatér a zenekar egy húrelmélet erejéig, ami új. El kell járni Alszkára