Pillanatképek a „land art” Eldorádójából galériával

Az augusztus 10–20. között Víz és ritmus címmel megrendezett Nemzetközi Tájművészeti Symposion eseménysorozatának ismét a Duna-parti településhez közvetlenül kapcsolódó, természetvédelmi oltalom alatt álló, 380 hektáron elterülő Nagy-sziget adott otthont. Az immár negyedik alkalommal megrendezett szimpózium programja augusztus 19-én kiállítás-megnyitóval zárult a Rácalmási Jankovich-kúriában.

Az érdeklődők a kúria főépületben kialakított galériában tekinthetik meg a művekről készült fotókat, filmeket és képzőművészeti alkotásokat. Az esemény résztvevőit elsőként a főszervező, Paczona Márta képzőművész, a Magyar Symposionok Társaságának elnöke köszöntötte, majd a Nemzetközi Tájművészeti Symposion 2023-as alkotóidény kiállítását Gyenes Zsolt médiaművész nyitotta meg. Az idei anyagokkal kibővült tárlat az évek távlatában mutatja be a kész műveket.

– 2021 óta rendezzük alkotótáborunkat Rácalmáson. A Nagy-sziget és a Duna-part egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező helyszíne kiválóan alkalmas tájművészeti alkotások megvalósításához. Mint minden évben idén is remekül éreztük magunkat. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni Rácalmás város önkormányzatának, a kiállításunkat és az előadásokat befogadó Jankovich-kúria Rendezvény-és Turisztikai Központnak, a Rácalmási Sirály Horgászegyesületnek, a Rácalmási Városvédő és Szépítő Egyesületnek, a Vadrózsa Vendégháznak, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak és természetesen a részt vevő művészeknek – mondta el Paczona Márta.

Az idei szimpózium keretében is számos művész alkotott a szabadban, mi is megcsodáltunk néhány land art projektet. Többek között Burián Norbert szobrászművész alkotását is. Mint a helyszínen megtudtuk, az ifjú művész érdeklődésének középpontjában jelenleg a hidak állnak. A szimpózium keretében is egy olyan organikus faszerkezetet hozott létre, amelyben egy hatalmas farönköt uszadékfák támasztanak alá. Az uszadékok korhadásával, vagy a víz betörésével (ha a víz elmossa az alkotást), akkor a farönk újra visszatér majd a természetes közegébe. A tájművészet lényegi eleme, hogy az alkotások egy idő után visszakerülnek a természet körfogásába, ahogy a művész maga is szeretne visszajárni.

Horváth Ildikó – eredeti szakmáját tekintve textilművész, ruhatervezést tanít és dolgozik animációban is – egy különleges, rácsos közegből készített alkotást, amely első ránézésre lyukkártyára, vagy keskeny téglalap felületekre készült keresztszemes hímzésre hasonlít.

Ezek összefűzött csoportjának tükröződését figyelte és örökítette meg a művész a vízen. A Szélfüzér címet kapta, amelynek a hang további játékot adott.

A harmadik alkotó, akivel találkoztunk Gábor Éva Mária a Szobrász Társaság titkára, Munkácsy-díjas képzőművész. Ő a digitális világot kívánta megmutatni a természeti környezet formavilágával ellentétes nagyvárosi hangulatban világító kellékei segítségével a land art művészeti irányzat Eldorádójában.

Végül, de nem utolsósorban Fazekas Fanni fotóssal is beszélgettünk. Mint megtudtuk, tavaly fedezte fel ezt a szimpóziumot, ugyanakkor a szervező Mártinak a lelkesedése, személyisége is megragadta. Bár hosszú ideje Olaszországban él, gyakran látogat Magyarországra. Az elképzelésének alapja, hogy a természet nincsen állatok nélkül. Az ő land art projektje a kutyája szőre és víz kölcsönhatásának eredménye, amelyet fotókon keresztül mutatott meg az érdeklődőknek.