Szentté avatták Gellért püspököt

Az egyházi méltóság ugyanis magyarországi tevékenysége idején elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai egyházszervezet kialakításában és megerősítésében, továbbá az Európához fűződő kulturális kapcsolataink fejlesztésében, de iskolaalapítóként és íróként is sokat dolgozott. Leginkább az maradt meg a köztudatban, hogy Szent István király fiának Imrének volt a nevelője, de ez mellett rengeteget tett, hogy a keresztény Magyarország megszilárdítsa helyét az öreg kontinensen. Már életében is nagy tiszteletnek örvendett a keresztények körében és személyében ő volt az első magyar nevelő és az első főiskola megalapítója is és korának egyik legnagyobb tudással rendelkező főpásztora volt. Bár itáliai születésű volt, lelkében teljesen magyarrá vált.

Velencében született

Szent Gellért eredetileg Giorgio Sagredo néven, egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként született a lagúnák városában. Miután látszólag egy gyógyíthatatlan betegség támadta meg, az akkori kor szokása szerint, szülei a közeli bencés kolostorba vitték és megfogadták, amennyiben barátok imáinak köszönhetően fiuk életben marad, akkor Isten szolgálatába ajánlják. A gyermek meggyógyult, így a kolostor falai között kezdte meg tanulmányait, ahol nagyon gyorsan felfigyeltek páratlan képességeire. Édesapja Gellért részt vett egy szent földi zarándokúton, de Jeruzsálem közelében, a rájuk támadó arabokkal vívott harcban elesett. Fia az ő tiszteletére vette fel a Gellért nevet, nemsokára édesanyját is elveszítette, lemondott örökségéről és az egyházi pályát választotta életcéljának és hivatásának. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd tanári állást kapott a bolognai kolostori iskolában. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, ahol elöljárója Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Három évig viselte ezt a tisztséget, de késztetést érzett, hogy apjához hasonlóan ő is a Szentföldre menjen, majd ott harcoljon a keresztény hitért. 1015-ben Gellért lemondott a kolostor vezetéséről, hajóra szállt, hogy Zára (ma Zadar) városába utazzon, onnan pedig Palesztinába, de még az út elején váratlan vihar tört ki, így csupán az adriai Szent András-szigetig (közel a mai Isztriai partokhoz) jutott.

Fordulat következett be életében

A sikertelen tengeri utazás után Gellért több hétig maradt a sziget bencés rendházában, ez idő alatt megismerkedett Razina pannonhalmi apáttal, aki igyekezett őt István magyar király udvarába csábítani. Eleinte Gellért makacsul kitartott eredeti célja mellett, de végül is elfogadta Razina javaslatát, mert azt remélte, hogy Magyarországon keresztül majd könnyebben eljuthat a Szentföldre. A legenda szerint Gellért 1015 májusában érkezett meg Mór pécsi püspökhöz, majd később Razina, Mór és Asztrik pécsváradi apát társaságában Fehérvárra utaztak. Nagyboldogasszony napján járult Gellért a magyar király elé, és találkozásuk hatására István megkérte őt, hogy legyen Imre fiának a nevelője. Nyolc éves volt akkor Imre herceg, Gellért pedig elfogadta a felkérést és 7 évig nevelte a trónörököst az esztergomi királyi palotában. Amikor Imre herceg betöltötte 16 éves életévét Gellért 1023-ban remeteéletre szánta el magát, és Bakonybélbe vonult vissza. Az ottani kolostorban születtek a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János első leveléhez szóló magyarázatai, melyek később sajnos elvesztek. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni, néhány évig örülhetett csak a monostor csendjének és az erdei magányának. 1030-ban István király marosvári, csanádi püspökké nevezte ki, majd tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt Tisza-Maros-Duna-közi terület megtérítését. Gellért hatalmas szervező munkába fogott, az egyházszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Szent István 1038. augusztus 15-i halála után a politikai zivatarok őt is elérték, mivel Imre herceg még István életében elhunyt, így államalapító királyunk halála után hatalmas politikai káosz keletkezett. A magyar belpolitikai helyzetet csak súlyosbította az 1046-ban kitört Vata-féle pogánylázadás, Gellértet a pogány lázadók egyik útja során felismerték, majd 1046. szeptember 24-én, a mai budapesti Szabadság híd közelében elfogták. Később kiráncigálták a szekeréből, hozzákötötték a püspököt egy kordéhoz, majd a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Mivel még az után is volt benne egy kevés élet, a Duna partján lándzsával átdöfték a mellét, fejét pedig egy kiálló kősziklán szétzúzták. Szent Gellért földi maradványait később Murano (Velence melletti sziget) egyik templomába szállították, de emléke továbbra is jelentős Magyarországon. Vértanúságának helyét Szent Gellért hegyének nevezték el, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az egyház is a szentjei közé iktatta.