„Szeretek igazán elmélyedni az engem foglalkoztató témákban”

– Visszajáró kiállító a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza aulagalériájában. 
– Valóban, sorrendben ez lesz a hatodik alkalom, hogy e remek kiállítótérben mutathatom be munkáimat a közönségnek. Kellemes emlékek fűznek a színházhoz, hiszen 1998-ban itt nyílt meg az első egyéni kiállításom is – színes grafikákból. Örömmel gondolok vissza a Lépteink nyoma, a Füves képek és a Várakozás című tárlatokra is. 

– A címadásból úgy sejtjük, az Ismétlődések is szoros kapcsolatot ápol a korábbi évek munkáival, gondolatvilágával... 
– Birkás István utolsó kiállításainak egyikén a Kortárs Művészeti Intézetben egészen kicsi színes grafikákkal jelentkezett. Apró virágmotívumokból indultak ki ezek az alkotások, amelyek nagy hatással voltak rám. Megtetszett, hogy az elsőre egyszínűnek tűnő, kissé elmosódott felületen számos apró gesztus is helyet kapott. Ezen inspirációk alapján én is elkezdtem kísérletezni. Pár évre rá ebből lett egy A/4-es méretű grafikai sorozat, amelyet még nem állítottam ki. Ezeken a vibráló, de nagyjából egy színt mutató elemeken jelennek meg különböző emberi tevékenységeket ábrázoló grafikák és nyomatok is. E technikákkal éveken át sokat dolgoztam, így az Ismétlődések anyaga és gondolatvilága sokszor visszautal a korábbi alkotásokra, kiállításokra is. Ez az egyik fontos pillér, a másik pedig a kontrasztokról szól. E munkák 2019-ben, még a Covid-helyzet előtt készültek. Furcsa volt, hogy a járvány után számos kiállításon szembesültem azzal, hogy a bezártság és a beszorítottság érzése miatt milyen sok „ablakos” kép született. Az én ablakosaim még azt megelőzően készültek. Azt vizsgáltam, hogy egy sötét tetőtérben milyen utakat járhat be a kívülről beszűrődő fény. 

– Tavaly szeptember óta már nem tanít. Nyugdíjasként vélhetően többet időzhet a műteremben is. 

– Ez csak részben igaz. A ­tanári pályám vége úgy alakult a Lorántffyban, hogy bár nagyon sok órám volt, a diákokkal való közös munka feltöltött, és nagyon sok pozitív energiát szabadított fel bennem. A nyugdíjas mindennapok életritmusa még most kezd kialakulni, ám bőven van teendőm. Az alkotómunka terén számos elképzelésem, tervem van, ezeket szeretném a jövőben megvalósítani. Szeretnék igazán elmélyülni azon témákban, amelyek már régóta foglalkoztatnak. Azt figyeltem meg, hogy számomra az ősz eleje az igazán termékeny időszak, kíváncsian várom, mit hoznak majd az őszi hónapok.