Németh Sándor orgonaművész adott lenyűgözően szép koncertet az evangélikus templomban

Néhány hét híján egy esztendeje, pünkösdhétfőn szentelte fel Kondor Péter evangélikus püspök az evangélikus templom új Weigle-orgonáját, amely a fellbachi Melanchthon-templomból érkezett Dunaújvárosba szűk egy évvel korábban. Akkor dr. Finta Gergely orgonaművész mutatta meg, mire is képes ez az új, 1970-ben készült, kétmanuálos, 17 regiszteres szakrális hangszer, később Teleki Miklós orgonaművész folytatta a sort. Vasárnap ezt a feladatot Németh Sándor orgonaművész vállalta magára, mégpedig úgy, hogy a repertoár gerincét Johann Sebastian Bach művei adták. Ráadásul úgy, hogy ritkán játszott, de meghatározó darabok is felkerültek a listára.

A szakadó eső miatt kissé foghíjas padsorokban ülőket Stermeczki András evangélikus lelkész köszöntötte, kihangsúlyozva, hogy Bach, a zenetörténet legismertebb művésze mélyen vallásos ember volt, 80 könyvet tartalmazó személyes könyvtárában Luther Márton írásai is helyet kaptak.

Az első blokkban Johann Sebastian Bach két darabja fogott közre egy Krebs-szerzeményt. Bach D-dúr prelúdiuma egy igazi húsvéti muzsika, színes, fényes hangzású, amit az új orgona képességei még jobban ki is hoztak. Ezt a hangulatot tartotta meg J. L. Krebs: Fantasia sopra „Freu dich sehr, o meine Seele” című igazán kellemes hangulatú korálja, majd Johann Sebastian Bach: D-dúr fugájában kergették egymást az ismétlődő témák az első, mintegy húszperces blokk végén.

A második etapban kizárólag Johann Sebastian Bach szerzeményei szólaltak meg. Felvezetésként a Herr Jesu Christ, dich zu uns wend címet viselő korál, ez az erősen díszített dallamokkal operáló feldolgozás szólalt meg, majd Bach passacaglia és c-moll fúga címen nagy sikert elért, talán legnagyobb szabású orgonadarabja, amelyet a szerző feltehetően pályafutásának korai szakaszában komponált, ám egyik legfontosabb és legismertebb műve, ami jelentős hatást gyakorolt a XIX. és XX. századi passacagliákra. A témák ebben a műben alaposan feldúsítva, mintegy tizenkét percen keresztül ismétlődve adják ki a lenyűgöző alkotást, amely széles spektrumának, mélységeinek, magasságainak, finomságának és dinamikájának, elmélyülésének és szárnyalásának megszólaltatásában kiválóan szolgált a templom új hangszere.

A következő blokkban Bach ugyan nem, de kortársa, Georg Böhm szerzeménye jelen volt a Vater unser im Himmelreich című korál-feldolgozással, aminek napi aktualitása is volt. A másik mű, Felix Mendelssohn-Bartholdy hatodik, utolsó, d-moll orgonaszonátája lényegében ugyanarra a korálra épül, három variációt is magában foglalva, de egy ezektől független szépséges lassú tétellel zárva a művet.

Johann Sebastian Bach 29-es kantátáját már életében is feldolgozták. A vasárnapi koncerten zárásként elhangzott orgonaátiratot Alexandre Guilmant vetette kottapapírra, de Németh Sándor értő játéka ágyazott meg annak a hangulatnak, ami zúgó vastapsot eredményezett a muzsikától feltöltődött közönség soraiban.