Amikor három lány letépi a fejed - videókkal, képgalériával

Az izmos kínálatból szinte egyenesen következne, hogy mozdulni se lehessen a műintézményben, azonban ez – talán a ballagási dömping miatt – mégsem így volt. Szomorú volt látni, hogy Marcellnek több gitárja sorakozott a színpadon, mint ahányan hallgatták eleinte. Igazán nagy kár, ugyanis kivételes tehetségének és előadói kvalitásának köszönhetően egymaga is képes hangulatot teremteni, és lekötni a figyelmet, mindamellett, hogy pontos és mélyen átélt énekével emlékezetes perceket szerez a hallgatóságnak.

A mély érzésű énekes fiú után három lány költözött át a nézőtérről a színpadra, Zentai Anett (ének-gitár), Hajdú Livi (ének-gitár) és Radó Éden (ének-zongora),  hogy egy csaknem kétórás (!) System Of a Down-esttel ajándékozzák meg az addigra már tucatnál többre duzzadt közönséget. Utóbbiak voltak a szerencsések, és azok jártak pórul, akik végül úgy döntöttek, máshol töltik a péntek estét. Merthogy ezen a fellépésen minden megvolt, amire csak egy igazi koncertélményhez szükség van.

A három lány olyan szinten összehangoltan, együtt gondolkodva és érezve lüktetett a nótákban, amit csak nagynevű profiknál tapasztalni az élőzenei alkalmakon. Ha ez nem lenne elegendő, valami elképesztően tökéletes hangszereléssel sikerült átmenteniük az akusztikus hangszerekre a System „húzását”. Ha hiszik, ha nem, még mindig van hová fokozni az elismerés hangjait, ugyanis a jellemzően nem is túl egyszerű vokálok annyira tisztán szólaltak meg, hogy az már szinte gyanús, még az elképesztő tempójú szövegek hadarásában sem volt egy pillanatnyi pontatlanság sem. 

És akkor még nem szóltunk az elsöprő dinamizmusról, amivel megszólaltatták a nótákat. Nincs semmi csodálkozni való azon, hogy rendszerint az akusztikus verzióra is beindul a nézőtéren a pogó, de legalábbis röpülnek a sörények a ritmusra. Legalább ilyen fontos, de annál ritkább tényező volt a tökéletes élményhez az átlagon felüli hangosítás, szinte stúdióminőségben szólalt meg a banda, még a sztereó hatásra is ügyelt a hangmester, és a Kaptár új fényrendszere is hozzá tudott tenni a minőséghez.

Mindvégig az járt a fejemben, hogy ezeknek a lányoknak nagyszínpadon lenne a helyük, hiszen még egy Barba Negra nagyságrendű helyszínen is különleges élményszámba ment volna a fellépésük. Még így is, hogy a nézőtérről nem kaptak annyi energiát vissza, mint egy nagy küzdőtérről kaphatnának. Erősen reménykedünk abban, hogy láthatjuk, hallhatjuk még őket a város rendezvényeinek egyikén.