Nemzedékek Petőfije: apa és fia egyidejű sikere

Petőfi Sándor a nemzedékeké – e mottó adott keretet a rendezvénynek, amelyen elhangzott: a kétszáz éve született költő életműve szinte összefogja az elmúlt húsz évtized történetét. 

Nem túlzás azt állítani, hogy nemzedékek ismerkedtek meg általa a költészettel. Petőfivel együtt lehettünk lángoló szerelmesek, forradalmár hazafik, vagy akár elmélázó világpolgárok. Költészete ma is itt van velünk, mindannyiunkkal a bölcsőtől a koporsóig. 

Ennek szellemében szervezett ünnepi találkozót az Anyanyelvápolók Szövetsége a közelmúltban. A rendezvényen elsőként Tóth Zsófia, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-bemondója, a délután műsorvezetője köszöntötte a hazai anyanyelvi mozgalom két rangidősét, Szakonyi Károly Kossuth-díjas írót, valamint Kováts Dániel nyelvész-irodalomtörténészt. Ezután Magyar Valentin Junior Prima- és Kocsis Zoltán-díjas zongoraművész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatója Liszt Ferenc Első Mephisto-keringőjét játszotta el a közönségnek. 

Ezt követően mondta el köszöntőjét Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. Rámutatott, hogy a Nemzedékek Petőfije cím kapcsolódik az 57. magyar nyelv hetéhez. Az áprilisi rendezvény A nyelv nemzedékek kézfogása címet viseli majd. A generációk összekarolására mindig nagy szükség volt, és akár Petőfi is lehet támaszunk ebben. Juhász Judit szerint azt, Petőfi mennyire összeköt bennünket, jól kifejezi Az én Petőfim Kárpát-medencei esszépályázaton indulók nagy száma is. 

A műsorban ezután dalos, verses összeállítást láthatott a közönség. Majd Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze, a Kazinczy-díj Alapítvány elnöke mondott ünnepi köszöntőt, amelyben kifejtette, hogy Petőfi Sándor „programjában” a közösséggel törődést tartotta elsőnek, éppen ezért noha „Petőfi lelkesedését bár történelmünk során olykor méltatlanok is zászlójukra tűzték, hamis célok szolgálatában, de amikor felhangzottak versei, akkor az igazság szólt mindenek felett.” A nagy költő neve és a magyarság elválaszthatatlan egymástól: „Petőfi mindannyiunké, nincs, aki ne ismerné e hazában” – fogalmazta meg Szakonyi Károly. 

Az Anyanyelvápolók Szövetsége tavaly ősszel írta ki Az én Petőfim című Kárpát-medencei esszépályázatot. A pályázat célja Petőfi műveinek, pályájának, közéleti tevékenységének megítélése a jelenkor befogadóinak szemszögéből, a Petőfi-kultusz személyes megközelítése. A bírálóbizottság elnöke Kováts Dániel volt, tagjai Molnár Zsolt történelemtanár, illetve Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója. Kováts Dániel zsűrielnök értékelte a beérkező pályaműveket, ismertette az elbírálás szempontjait. Örömét fejezte ki, hogy „a pályázók mind a maguk Petőfijét mutatták be nekünk, miközben megrajzolták a mi közös Petőfinket is.” A díjakat Molnár Zsolt és Nyiri Péter adta át. A pályázaton arany fokozatot ért el és I. díjat kapott Pál Zsuzsa (Budapest); II. díjat vehetett át Baranyai Magdolna Edit (Nagykanizsa); és III. díjjal ismerték el Pásztor Attila (Dunaújváros), valamint Sebő József (Veszprém) munkáját. Ezüst fokozatban részesült 16 pályamű, köztük Pásztor Bertalan Dunaújvárosért-díjjal kitüntetett gyémántdiplomás pedagógus esszéje. 

Az ünnep zárásaként Tímár Sára Junior Prima-díjas népdalénekes valamint zenésztársai léptek a színpadra. Különleges népzenei csokrot hallhatott a közönség: Petőfi verseiből írott dalokat, a résztvevők így versben, prózában és dalban közösen idézték meg Petőfit, a nemzedékek Petőfijét.