Egy épület, ami szimbolizálja a megosztottságot és az egységet

Ha a hidegháborút, az Európán át húzódó vasfüggönyt, vagy a II. világháború utáni német megosztottságot egy építménnyel szeretnénk szimbolizálni, minden bizonnyal a berlini falat és a Brandenburgi kaput választanánk. A megosztottságot jelentő létesítmény a berliniek életének része volt 28 éven keresztül. Richard von Weizsäcker, az akkori NSZK elnöke a hidegháború idején találóan fogalmazott: „Amíg a Brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva marad.” 1987. június 12-én Ronald Reagan amerikai elnök is ellátogatott Berlinbe, s a Brandenburgi kapu előtt a következőket mondta: Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!” A megnyitást követően a kapu restauráláson ment keresztül, ekkor kapta vissza a vaskeresztet a sassal. 

A Brandenburgi kapu 
A homokkőből készült kapu a környezeti ártalmak miatt szinte folyamatos helyreállításra szorul. Berlinben állandó a vita, hogy a kaput meg kell-e nyitni az autóforgalomnak. A Berlin központjában lévő korai klasszicista építmény a főváros és egyben Németország jelképe is. A német 10, 20 és 50 centes euróérmék hát­oldalán a Brandenburgi kapu látható. A kaput Carl Gotthard Langhans építette 1788–1791 között II. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére. 
A Brandenburgi kapu 26 méter magas, 65,5 méter széles és 11 méter mély építmény, amit az Akropoliszbeli Propülaia mintájára alakítottak ki. Két kapuháza és öt kapunyílása van, ezek közül a középső valamivel szélesebb. Két oldalán hat-hat, 15 méter magas dór oszlop áll, ezek kannelúrája (az oszloptörzsön hosszában futó, íves vagy elliptikus keresztmetszetű rovátka) ión stílusú. Ez a stílus az i. e. VII.–VI. században a kis-ázsiai partvidék görög településen kialakult művészi irányzat, amire a fejlett díszítőkultúra és a vele járó elegancia is jellemző. 
A Brandenburgi kapu oszlopainak átmérője a talapzatnál 1,75 méter, a kapunyílások belseje domborművekkel díszített, amelyek többek között Héraklész munkáit ábrázolják. A két kapuházban Mars és Minerva római istenek hatalmas szobrai állnak. A kaput a Johann Gottfried Schadow német klasszicista szobrász által készített öt méter magas bronzszobor koronázza, amely a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja egy négylovas szekéren. A kapu oldalain egykoron a katonai őrség és az adószedők őrházai álltak. Az 1860-as években a vámfal lebontásakor majdnem mindegyik városkaput lebontották, csak a brandenburgi élte túl és áll jelenleg is. 1918-ig, II. Vilmos német császár lemondásáig a kapu középső átjáróját kizárólag a császári család tagjai, illetve az ő személyes vendégeik használhatták. 

A porosz király emlékére 
1734-ben épült meg a berlini vámfal, ami a mai Brandenburgi kapu elődjének is tekinthető. II. Frigyes Vilmos porosz királynak a fallal illetve a Brandenburgi kapuval az volt a célja, hogy emléket állítson elődjének, II. Frigyes porosz királynak, aki apai nagybátya volt, de mivel neki nem született gyermeke, így a trón II. Frigyes Vilmosra szállt. A porosz királyok katonai győzelmére való megemlékezése végett készült el a már említett győzelmi istennőt, vagyis Nikét ábrázoló szobor. Niké a görög mitológiában a győzelem istennője volt, mind hadi, mind pedig atlétikai vonatkozásban. A görögöknél a szobrászat egyik kedvelt témája volt, gyakran szárnyas nőalakként ábrázolták. A napóleoni háborúk során a francia császár ezt a szimbólumot Párizsba vitette, de még mielőtt ott felállíthatta volna, hatalma véget ért. Párizs bevételekor Ernst von Pfuel tábornok lett a francia főváros egy részének a katonai parancsnoka, így neki köszönhetik a németek, hogy a győzelem istennője ismét visszatérhetett a Brandenburgi kapu tetejére. 
Miután a szobrot 1814-ben visszaszállították Berlinbe, restaurálás alá vetették, majd ekkor került rá az új hatalmi jelkép, a tölgykoszorún ülő porosz koronás sas az istennő botjára, a vaskereszttel. A Brandenburgi kapu túlélte az első világháborút és a német összeomlást, tanúja volt német kommunisták és a német szélsőjobb összecsapásainak, majd amikor 1933. január 30-án Hitler lett Németország birodalmi kancellárja, tiszteletére több ezer fáklyás rohamosztagos és SS-tag haladt át a Brandenburgi kapun. A náci ünneplők útja az elnöki palota felé vezetett, ahol a Führert és a magas rangú náci tisztviselőket fogadták, megadva ezzel az elkövetkező évek nagyszabású tömegrendezvényeinek propagandisztikus hangulatát. Amikor 1936-ban a XI. Nyári Olimpiai Játékokat Berlinben rendezték meg, a megnyitóünnepségre haladva Adolf Hitler szándékosa a Brandenburgi kapun át utazott nyitott személygépkocsin kíséretével együtt, jelképezve ezzel is az egyre erősödő náci Németországot. 

A német históriát jelenti 
A II. világháború hatalmas pusztítást vitt végbe Berlinben, a Brandenburgi kapu azonban, bár keletkeztek benne kisebb károk, jórészt sértetlen maradt. A szovjetek a kapura egy vörös zászlót tűztek ki, amit a németek tűz alá vettek, a kapu nem nagyon, de a szobrok viszont megsérültek. 1956 szeptemberében az egyik utolsó közös erőfeszítés jegyében a kelet- és nyugatnémet hatóságok helyreállították a kapu sérült részeit. A kelet-berlini városi tanács azonban eltávolíttatta a vaskeresztet és a sast, mivel ezeket a porosz militarizmus szimbólumának tekintették. A heves viták és kölcsönös szemrehányások ellenére Berlin mindkét fele részt vett az újjáépítésben, amely 1957. december 14-én fejeződött be. 
1961. augusztus 13-ának hajnalán az NDK különböző fegyveres erői szögesdrótot húztak fel és árkokat ástak Kelet és Nyugat-Berlin határán, majd néhány nappal később a drótakadályokat betonelemekből álló fal váltotta fel. A keletnémet lépést a súlyos demográfiai adatok váltották ki, ugyanis Berlinen keresztül a nyugati jobb életkörülmények végett Kelet-Németország 17 millió lakosából 2,6 millióan vándoroltak át Nyugat-Németországba. A fal ezzel német családok ezreit szakította szét, a Brandenburgi kapu így „láthatta” a különböző szökési kísérleteket is, amelyek vagy sikerültek vagy nem. 1989-ig összesen 125-en veszítették életüket, miután megpróbáltak átszökni Nyugat-Berlinbe, velük a kommunista rezsim határőreinek a golyói végeztek. 
A viszonylagos nyugalom évtizedei után az 1980-as évek végére az NDK egyre komolyabb pénzügyi és gazdasági válságba került, és erre a kommunista államvezetés képtelen volt megfelelő reformokkal válaszolni, így tömegdemonstrációkra került sor, és sokan ismét a nyugatra menekülést választottak, de ezúttal már más országokon, főleg Magyarországon keresztül. Az egyre gyengülő Szovjetunió támogatása híján elfogyott a levegő a keletnémet államvezetés körül, majd a tanácstalan határőr szervezetek úgy döntöttek, hogy felnyitják a két berlini városrész közötti határsorompókat, ennek nyomán keletnémet emberek ezrei özönlöttek át Nyugat-Berlinbe. Az akkori nyugatnémet kancellár, Helmut Kohl épp Lengyelországban értesült a szenzációról, ezzel beindult az a politikai gépezet, amely Németország újraegyesítéséhez vezetett. Az egységes Németország tagja maradt az Európai Közösségnek (a későbbi Európai Unió), illetve a NATO-nak. 
Az újraegyesítés költségei jelentős terhet róttak a német gazdaságra, és hozzájárultak a gazdasági növekedés lassulásához. Ennek legfőbb oka a keletnémet gazdaság alacsony teljesítménye volt, különösen a nyugatihoz képest. Ezt fokozta a keletnémet márka politikailag motivált átváltási árfolyama nyugatnémet márkára, ami nem tükrözte ezt a gazdasági különbséget. Az egyesítés következtében a volt NDK nagy részéről eltűnt az ipar, a munkanélküliségi ráta pedig 20 százalék körüli értékre nőtt. Azóta több száz ezer korábbi keletnémet vándorolt nyugatra munkalehetőségért, ezáltal jelentős mértékben csökkent a népesség, különösen a magasan képzett szakmákban. 
A Brandenburgi kapu ma Berlin egyik fő büszkesége, ezért aki a német fővárosba utazik, mindenféleképpen tekintse meg. 

Felhasznált irodalom 
https://ma7.sk/kozelet/csaknem-30-even-at-volt-zarva-a-brandenburgi-kapu. 
Winkler, Heinrich August: Németország története a modern korban. Osiris, Bp., 2005. 
Benjamin, Walter: Egyirányú utca. Berlini gyermekkor a századforduló táján. Atlantisz, Bp., 2005. 
https://www.otptravel.hu/inspiraciok/utazas-berlin-nemetorszag-brandenburgi-kapu. 
Szárai Miklós: Történelem III. Műszaki, Bp., 2004. 
Rácz Róbert: Berlin. Bp., 2005. 
Kerékgyártó Béla (szerk.): Berlin átváltozásai. Typotex, 2008. 
Európa uralkodói. Maecenas, 1999.