Az ő kívánsága volt, hogy halála után ebből adjanak ki lemezeket

– Volt egy technikusunk, roadunk, zenésztársunk, Bonnyay Péter, akit a saját zenekarában, a Paragon Zeróban csak „P”-ként ismertek. Ő be is ugrott egy alkalommal a Junkiesba. Tavaly a Fishing On Orfűn, a koncertünkön le kellett dőlnie, mert nem volt jól. Aztán, amikor október másodikán játszottunk Miskolcon, mivel ő odavalósi volt, megkértem, vigyen el valahová, ahol tudunk valami jót kajálni. Miközben ettük a rament, azt mondta, hogy ő most egy darabig nem fog jönni, van egy kis egészségügyi problémája, mert valamit találtak nála, és a végére akar járni. Bevallani is szégyellem, de akkor nem hittem neki, mert ez egy bevált dolog, hogy a technikusok, akik jönnek velünk, egyszer csak megállapodnak, és hétvégente inkább az asszonykával vannak, nem velünk. Akkor is erre gondoltam, mert volt egy komoly kapcsolata, de mondtam neki, hogy persze, intézze el, és majd utána jöjjön megint. Negyvenhét nap múlva már nem élt. Semmit sem tudtunk Péter betegségéről, csak Gravel Shores-al, a basszusgitárosunkkal osztotta meg, ez az ő kívánsága volt. Gravellal nagyon sokat zenélt együtt, még gyerekkori barátság kötötte össze őket Miskolcról. Bonya kívánság az volt, hogy halála után a cuccait, a számítógépét, a hangszereit adják el, és a bevételből a Spiritside Productions, amit együtt vittek Gravellal, jelentessen meg lemezeket. 

– De hogy lett ebből egy dallamos black metál lemez veletek? 
– Gravel takarította eladás előtt a laptopot, és talált rajta tizenkét dalszöveget, amit Bonya hagyott maga után. Ez elindított benne valamit, és jók is voltak a szövegek. Ezekhez írt dalokat. Azt mondanám, hogy ez kilencven százalékban az ő lemeze és Bonyáé. Egy bizonyos készültségi foknál a munkálatokba minket is bevont a Junkiesból. Gravel énekelte fel és ő viszi a gitárszólamot, Keresztes Viktor dobolt, Barbaró Attila basszusgitáron játszik, én énekeltem és gitároztam. A halálának első évfordulójára jött ki novemberben az első dal, és december tizenötödikén az egész album. Ez egy gyönyörű sztori, és mutatja, hogy Gravel mennyire elszánt és szorgalmas. Kiadót is gründolt hozzá, a Metal.hu-t, szerzett egy német grafikust a borítóhoz, ami nekem nagyon tetszik. A végén nagyon szépen összeállt. 

– Te hogy élted meg a lemez munkálatait? 
– Kicsit úgy voltam, mint a nagyszülők az unokákkal, akik csak a jó részét kapják meg a gyermeknevelésnek. Igazán semmi dolgom nem volt ezzel a lemezzel. Általában én szoktam mindig rohangálni grafikushoz, meg a gyárba, hogy hogyan készül, meg ímélezek, egész nap idegeskedek, és valahol mindig elhasal a sztori, mindig van egy gyenge láncszem, ami miatt csúsznak a dolgok, és végére tiszta őrültek háza van. Most ebből az egészből így kimaradtam. Néhányszor el kellett mennem a stúdióba, meg kellett írni ezeket az énekes részeket, amit használtak benne, interjúkat sem adtam ezzel kapcsolatban, mindenkit Gravelhez irányítottam. Csak sütkéreztem az egészben. 

– Ez nem kifejezetten a te műfajod. Nem bántad meg, hogy belevágtál? 
– Közben beleszerettem én is ebbe a műfajba. Az köztudomású, hogy én inkább egészen más műfajokat hallgatok, rockzenét sem, vagy inkább keveset. Viszont most megbarátkoztam ezzel a műfajjal, olyannyira, hogy szoktam is hallgatni, már vannak kedvenceim a black metálon belül. Ez egy teljesen szuverén és értékes szcéna. Hogy őszinte legyek, ezeket a színpadi sminkeket, amiben nekünk is volt részünk vagy húsz, huszonöt évvel ezelőtt, már akkor is nagyon utáltam, és másokon sem szerettem. Egy kivétellel, a Kiss volt az egyetlen, amelyen bírtam. Mivel nem szerettem, így a külsőségek is biztos taszítottak, és akadályoztak a black metál megértésében és megkedvelésében. Viszont ha lehántjuk ezeket a sztereotípiákat, akkor ez egy abszolút értékes műfaj, és most már hozzám is közel áll. 

– Csak ez az egy lemez lesz, vagy esetleg lesznek koncertek is? 
– A kérdés jó, de erre magam sem tudom a választ. Nyilván, ha megtalál minket egy amerikai producer, hogy most azonnal turnézzuk körbe a földet vele, akkor biztos, hogy lesznek koncertek, mert akkor úgy csináljuk, hogy legyenek. Egyébként nagyon jók a visszajelzések. Éppen Amerikából jött egy szuper kritika. Mivel ez egy pici szcéna, ezért nagyon nemzetközi is. Mindenesetre én benne lennék, nem vagyok semmi jónak az elrontója. Ez Graveltől függ, ez az ő zenekara, ki is mondtuk, én semmit nem csinálok, csak élvezem az egészet. Már az is gyönyörűség, ha meghallgatom a lemezt, mert elégedett vagyok vele, de nem tudok saját lemezként tekinteni rá, mert ahhoz sokkal többet kell tenni egy lemezért. De nagyon megkedveltem. Nem tudom, hova fut ki ez a projekt, de szeretem minden percét, bármeddig is tart. 

A műfaj dunaújvárosi kiváló képviselői: