A The Morning Star nem csak babérokat arat az új lemezzel

A Harvesters címet viselő album minden eddiginél nagyobbat üt. Az anyag már elérhető online több felületen is, bárki belehallgathat a 40 percnyi zúzdába. Az album hátteréről és a csapat jelenlegi helyzetéről Bazsó „Ren” László énekes/frontember és Suplicz „Supa” Gábor gitáros mesélt.

– Mennyi munkátok van ebben az albumban?

B. L: – Nálunk egy lemez 3,5–4 év alatt születik meg. Egyrészt rengeteg energiát fektetünk bele és sokáig csiszolgatunk a már majdnem teljesen kész dalokon, másrészt nagyon különböző beosztásban dolgozunk mind az öten, így komoly szervezést igényelnek a próbák és a stúdiózás is. Először volt hat szám, de minimum nyolcat szerettünk volna, közben persze a határidők is szorítottak. Aztán a rohamtempó meghozta az eredményt és összeállt a Harvesters.

– De most rendben vagytok így az új felállással. Hogy került Supa a csapatba?

S. G.: – Tavaly beszélgettünk Bazsóékkal a Kaptárban a bandákról. Az a projekt, amiben én szerepeltem akkor, épp szünetelt, a Morningban pedig gitárosra volt szükség. Régóta ismerjük egymást, és a baráti viszony mellett egy kölcsönös szakmai tisztelet is fennállt. Megkérdezték, csatlakoznék-e, én pedig természetesen igent mondtam.

– A Harvesters dalaiba mennyi „supaság” került?

S. G.: – Amikor csatlakoztam, jórészt már kész volt az anyag, és a banda élete meg a sajátom is eléggé pörgős szakaszban volt. Megtanultam a dalokat, és kicsi színezést tettem bele itt-ott, de majd a következő lesz az valószínűleg, amibe többet bele tudok rakni. Viszont nagyon jó ez a mostani felállás és a közös munka is.

– Elégedettek vagytok az új lemezzel? Hogyan jellemeznétek a Harvesterst?

B. L.: – Azt a visszajelzést kaptuk többektől, meg mi is úgy érezzük, hogy ez az eddigi legkiforrottabb lemezünk. A többi kicsit útkeresős volt, ez viszont színtiszta death metal és mondhatjuk, ez az igazi hangunk. Akartuk is, hogy egy önreflexim-definitív album legyen belőle a The Morning Star címmel, de végül is a Harvesters címet kapta. Egyébként ez is tetszik annyira, mint az eredeti koncepció.

– E mögött és a legtöbb dalszövegetek mögött is egy erős társadalomkritikát érzek...

B. G.: – Igen. A cím (magyarul aratók) az emberek aratását is jelenti. Nagyon fontosak a szövegek, és mivel ezeket én írom, nagy hangsúlyt kapnak azok a világot érintő kérdések és problémák, amik engem is foglalkoztatnak és bántanak. Úgy érzem, az emberiség sokkal többre hivatott, mint ahol most tart. Ez köszön vissza valamennyi szövegemben, a srácok pedig tudnak ezekkel azonosulni. A Revolution Blues II. például a ruandai népirtást dolgozza fel, és csak azért nem erre utaló címet kapott a dal, mert azt mondta a csapat, hogy nagyon hajaz a Revolution blues című számunkra, így arról lett elnevezve végül.

– Minden számotoknak ilyen kerek története van?

B. L.: – Igen. Ha kérdezik, nagyon szívesen elmondom, de inkább rábízom a hallgatóságra a megközelítés irányát.

S. G.: – Jaja, hadd bontsa ki mindenki magának a témát, nincs jó vagy rossz értelmezés.

– A zenéhez készülnek a szövegek, vagy egy meglévő témához írtok megfelelő hangulatú zenét?

B. L.: – Mindig a zene van először és ahhoz keresek témát, szöveget. Mondjuk nem nehéz, a telefonomban van egy elég hosszú lista cím-, témaötletekkel, szövegfoszlányokkal. Ötlet mindig van. Aztán miután kész a zenéhez a szöveg, jön a finomhangolás, amikor mindkettőn csiszolunk, amíg kerek egész nem lesz belőle.

– Mindenki beleteszi a magáét, vagy te diktálod az iramot?

B. L.: – Bárki hozhatja a javaslatokat, természetesen. Azt szoktuk mondani, hogy itt demokratikus köztársaság van, de a Bazsó köztársasági elnök (nevet).

– Élőben először a Rockmaratonon hallhatjuk az új dalokat?

B. L.: – Igen, ott fogunk debütálni és fizikai formában is megvásárolható lesz a lemez más egyéb „mörcs-ök” mellett. Nagyon szeretjük a maratont, kiemelt figyelmet és bánásmódot kapunk tőlük.

– És nagyon jó időpontban is játszhattok most.

B. L.: – A háromnegyed tíz tényleg jó, két évvel ezelőtt koncerteztünk így főműsoridőben. Nagyon jó buli volt, aztán jött egy hatalmas vihar, és a szó szoros értelmében kettévágta a show-t. Reméljük, idén azért szerencsénk lesz.

A hitelességben nem ismernek tréfát

A Harvesters nyolc dala együtt erős igazán. A zene és mondanivaló kéz a kézben járja körbe a negyven perces műsor­időt. Nincs túltolva, sem elfojtva semmi. Az egytől egyig kemény mondanivalóval rendelkező dalok mellé tempós darálás párosul olyan szólókkal színezve, amire a bőszen bólogató hallgató felkapja a fejét, ahogy a hirtelen tempóváltásokra is, aztán visszatér az eredeti váz és a diszharmónia legminimálisabb érzete nélkül élvezhetjük tovább a kompromisszumok nélküli death metalt. Már első hallgatásra érződik, mik lesznek azok a dalok, amiket a törzsközönség kérés nélkül fog üvölteni a koncerteken, a nyitó Angelmaker például biztosan az lesz, kiemelkedő atmoszférájával pedig sanszosan válik kedvenccé majd többek számára, ahogy minden bizonnyal a többszöri visszatekerésre született Great Greet Grind is. Utóbbihoz klip is született, fokozva a fokozhatatlant.