Trilógia külföldre szakadt magyarokról, akik döntöttek, eljönnek otthonról haza

Az esten megjelent a szerző mellett Bényei Katalin, a kiadó Magyarország Barátai Alapítvány elnöke, és hárman az első könyv szereplői közül: Diego-Fedor Aliz, a Simón Bolívar Egyetem nyugalmazott nyelvtudományi doktora, aki 50 év után Venezuelából tért haza, Gyuricza Gábor, aki São Paulóban született, és családjával 22 évvel ezelőtt tért vissza Magyarországra, Papp Keve, aki Washingtonban született, de Franciaországban nőtt fel, élt Németországban is, az amerikai haditengerészet kötelékében töltött több mint egy évtizedet, s már jó ideje Magyarországon él, valamint Hegyi Ferenc, a São Paulo-i Magyar Ház vezetője, aki megbetegedése miatt megszólalni ugyan nem tudott, de az esemény kedvéért utazott Magyarországra. A köszöntőt dr. Gubánné Pintér Annamária mondta, akinek a kapcsolatai révén jöhetett létre az esemény, és aki maga is sok időt töltött az amerikai kontinensen az ott élő magyarok között. 

A közel kétórás beszélgetés tartalmát szinte lehetetlen ezen a felületen visszaadni, de talán a lényegét igen. A személyes – sokszor filmbe illő – sorsok megismertetésének misszióját a könyv vállalta magára, így annak részletezésébe nem illő belemerítkezni. Annyit azonban el lehet, és kell is árulni, hogy rendszerint nagyon kalandos életutak állnak mögöttük, de magyarságukat mindvégig a szívükben őrizték. No meg a magyar kultúra és a közösségek ápolásában. Példaként említettek egy nyolcvan­éves asszonyt, aki Amerikában meg sem tanult angolul, még nem tért haza, de magyarnak vallotta mindig magát. A könyvbemutató ürügyén világossá vált, hogy sokak számára ismét vonzó Magyarország, akiknek felmenői a disszidálást választották. Ezek az emberek úgy döntöttek, eljönnek otthonról haza, a köreikben használt szleng szerint ők a visszidensek.