Különös, extrém világ leképeződései - galériával, videóval

Ennek több oka is van. Hogy a legfontosabbnál kezdjük, a szemtelenül fiatal – ámde már rutinos kiállító – alkotó képi világa, látásmódja meglehetősen markáns, talán szokatlannak is mondhatnánk, ha ezen irányzat mögött nem állna lényegében egy teljes szubkultúra.

Nem tisztem ítéletet mondani, de hasonlóképp szándékom sem, az alkotások meg fogják járni a saját útjukat, kiben-kiben a számukra megfelelő választ adva vagy üzenetet közvetítve, de azt bátran ki merem jelenteni, nyomot fog hagyni mindenkiben. 
A fiatal útkereső grafikus (?), festő (?), képregényrajzoló (?) kreativitása mögött nyilvánvalóan ott áll az is, hogy szülei ugyancsak alkotó emberek, jelesül muzsikusok. Ez eléggé jól jött a keddi kiállításmegnyitó szervezésekor is, hiszen nem kellett kajtatni fellépő vendégművészek után, elegendő volt a családban körkérdést feltenni, és már meg is volt a fellépők listája. Nem is akármilyen! 

Legelőször is az egyik testvér, Balogh Bottyán, aki hangszerével, a kürttel ejtette ámulatba a megnyitó közönségét. Apropó, közönség! Ritkán látni ennyi érdeklődőt tárlatnyitón. És nem csak a most érettségiző művészpalánta osztály- és évfolyamtársaira gondolok, a felnőtt-társadalom is élénk érdeklődést mutatott. Cserébe viszont egy kellemes kultúrestet kaptak ajándékba. Merthogy a testvér után az anya, Beke Beáta vette elő hangszerét – aminek hallhatóan mestere, de tudjuk, hogy a Wesley-DaCapo művészeti iskolában oktatja is, hogy a Quintia zenekarról ne is beszéljünk –, hogy egy elképesztő szólóval bilincseljen le. 

Ezzel még messze nincs vége a fellépőknek, az apa, Balogh Zoltán András zeneszerző, a Sándor Frigyes Zeneiskola fúvószenekarának karnagya is rögtönzött egy rövid, szórakoztató műsort. Balogh Anna Liza, a lánytestvér a nagymamát is képviselte, hiszen az ő versét olvasta fel. Nem láttuk, de tudtuk, hogy kiváló zeneszerző testvére, Balogh Máté is velük van, bár fizikailag éppen Pécsett koncertezett. 

Természetesen ott volt, és meg is szólalt a tárlat kurátora, a mester, a támogató Rohonczi ROHO István művésztanár is, akinek mondandójából annyi önzetlen szeretet és bátorító támogatás áradt, ami talán egy életre is elég lesz a fiatal alkotónak. Addig is a mostani pillanat lenyomata ott az aulában.