Tizenötödik alkalommal hirdették meg az alkotótelepet

A Dunaferr-Art Alapítvány immáron tizenötödik alkalommal hirdette meg az Acélszobrász Alkotótelepet, ám a hagyománya sokkal hosszabb időre nyúlik vissza. Mint azt a pénteki kiállításmegnyitón Százados László művészettörténész is felidézte, még 1974 táján szervezték meg az elsőt, együttműködve a vasművel, amely terepet biztosított az alkotóknak a terveik, elképzeléseik megvalósítására. Egyfajta szimbiózis alakult ki helyben a kultúra és az iparvállalat között, amely 1983-tól nemzetközi szintűvé emelte a szimpóziumot. Aztán 2000-ben megszűnt az együttműködés, és mint azt Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet vezetője elmondta, szinte már le is mondtak erről az alkotótelepről. Ám öt évvel ezelőtt sikerült újraindítani (2019-ben és 2020-ban a pandémia miatt kimaradt), éppen ezért mindig csodaként tekintenek ezen acélszobrászati kincsekre, és örömmel biztosítják a helyet a bemutatásukra. Köszönettel szólt Várnai Gyulának, a Dunaferr-Art Alapítvány jelenlegi elnökének, és az előző vezetőnek, Klein András Miklósnak, hogy elindították, újraindították a szimpóziumot; a vasmű vezetésének a lehetőségért, a gyári dolgozóknak, akik segítették a művészeket; valamint a Nemzeti kulturális Alapnak a támogatásért; illetve az önkormányzatnak, mint a KMI fenntartójának.  

A szakértői bizottság ezúttal három művészt választott ki az Acélszobrász Alkotótelepen való részvételre: Gergely-Farnos Lillát, Gróf Ferencet és Kristóf Krisztiánt.  

A kiállítótér bejáratánál először képsorokon nyerhetünk bepillantást arról, hogy miként alakult a vasműben töltött alkotói idő, aztán pedig élőben is láthatjuk, hogy az ötvény, a lakatosmunka, a kovácsolás, a lángvágó, mint ipari technológiai elemek miként váltak a művészek számára alkotói eszközzé, mi az, ami inspirálta őket.  

A budapesti Kristóf Krisztián egy másik alkotótelepről érkezett a dunaújvárosi munkára, később csatlakozott társaihoz. Mint mondta, a gyári alkotómunka szuper és tanulságos volt számára, sokat kísérletezett. Azt is elmesélte, hogy bizony változtak az eredeti tervei, mert azok megvalósítása sokáig tartott volna, így improvizált, ily módon készült el például a hullámpapírból tekercselt vasöntvény szobor is.  

A szimpózium anyagát szeptember 30-ig lehet megtekinteni. A megnyitón elhangzott, hogy Gróf Ferenc már másodszor alkothatott a vasműben, így erre az alkalomra határozott célokkal, elképzelésekkel érkezett. A most látható alkotásai mellett októberben egyéni kiállításra is készül majd.