A selmeci diákhagyományokat mutatják be

Selmeci diákhagyományok címmel nyílt egy új időszaki kiállítás az elmúlt pénteken az Intercisa Múzeumban. A tárlat a TOP program keretében valósult meg, „Helyi identitás és kohézió erősítése Dunaújvárosban” címmel. 
A múlt héten pénteken 17 órakor kezdődő kiállításmegnyitón Farkas Lajos múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket, és elmondta, hogy már három évvel ezelőtt megbeszélték dr. András Istvánnal, a Dunaújvárosi Egyetem rektorával, hogy a két intézmény szorosabbra fűzi a szakmai kapcsolatait, de közbeszólt a járvány, így ezért is fontos volt ez a tárlat, mind az egyetem, mind pedig a múzeum számára is. 

Az igazgatói felvezető után dr. Pázmán Judit, a Dunaújvárosi Egyetem tudományos és kutatási rektorhelyettese mutatott rá a kiállítás fontosságára, majd egy történelmi áttekintést hallhatott tőle a szépszámú megjelent közönség. 
A rektorhelyettes asszony egyebek között felvázolta, hogy hogyan is keletkeztek ezek az oktatási intézményhez kötődő hagyományok, személyes példával is alátámasztotta, hogy amikor ő volt az egyetem hallgatója, mennyire örült annak, hogy felvehette a felsőfokú intézmény egyenruháját, és viselhette annak gyűrűjét. 

A selmeci diákhagyományokról bővebben Fülöp Hunor, a Valéta Bizottság elnöke beszélt, aki elmondta, hogy az iskolai rendszerű bányászati szakemberképzés 1717-ben Csehországban indult először, majd 1735-ben Selmecbányán is létrehoztak egy, a csehországi iskola mintájára működő intézményt. Az említett oktatási intézmény 1762-ben akadémiai szintre lépett, fejlesztése folyamatos volt. A szabadságharc, majd később a kiegyezés is éreztette hatásait az iskola működésében. A trianoni békediktátum után került az intézmény Selmecbányáról Sopronba, majd a II. világháború után 1949-ben létrehozzák Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemet, ahová áttelepítették a Bányamérnöki és Kohómérnöki karokat, megalakították a Gépész­mérnöki kart. Sopronban ezalatt létrehozták a faipari mérnökképzést. Dunaújvárosban 1962-ben jött létre a Felsőfokú Kohóipari Technikum, ahol az évek során újabb és újabb szakokat indítottak. 

A kiállításon látható néhány egyenruha, amelyek viselésének eredete szintén Selmecbányára vezethető vissza. A hivatalos viseletet 1892-ben fogadták el. A tárlaton külön egységet szenteltek Molnár Lászlónak, aki az egyetem alapító igazgatója volt, és pályája egy jelentős része köthető Dunaújvároshoz, ahol bevezette a diákhagyományokat, amelyeket szorgalmasan ápolt is. 
Az Intercisa múzeum kiállításán a látogatók találkozhatnak a hagyományőrzés jelentős eseményeivel is, amilyen például a keresztelkedés, a valétálás – mindezeket az egyes eseményekhez köthető tárgyakkal, a tapintható tárgyak asztalán pedig a látogatók a kezükbe vehetnek a hagyományőrzéshez köthető dokumentumokat. 

A Valete (éljetek boldogul) latin szóból ered, és röviden valétának hívták, kissé elmagyarosítva, az akkor még Selmecbányán végbizonyítványt nyert hallgatókat. A valétákhoz, valétáláshoz kapcsolódó szertartás napjainkig – itt Dunaújvárosban is – sokat változott. 
A kiállítás 2022. szeptember 9-ig tekinthető meg az Intercisa Múzeumban, hétköznap, keddtől péntekig 10–16 óra között.