Megelevenedett Kosztolányi és Karinthy legendás barátsága

Rácalmás - Az előadás előtt köszönetet mondtak a település óvodapedagógusainak, tanárainak, az alkotóknak, a közművelődés területén dolgozóknak, valamint a civil szervezetek tagjainak Rácalmás kulturális értékeinek ápolásáért, gyarapításáért, továbbadásáért. 

„Egész pályafutásomat meghatározta ez a két kiváló szerző, Kosztolányi és Karinthy” – vezette fel estjét Fesztbaum Béla, akinek A léggömb elszáll című Kosztolányi-estje 2008 óta töretlen sikerrel fut a Vígszínházban, a 100. előadást még 2019-ben ünnepelhette. Az egri születésű színész a neves szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-dráma tagozatán tanult, és egy felolvasószínház keretében itt kapta meg feladatként Kosztolányi novellaciklusának, az Esti Kornél negyedik fejezetét, amelyben a főhős régi barátjával „a becsületes városba” tesz látogatást. A Kosztolányi-univerzum pedig rögtön elvarázsolta a leendő színművészt. 

Fesztbaum különleges hangulatú estje a XX. századi magyar irodalom két zsenijének ismert és talán a szélesebb közönség előtt kevésbé ismert verseit, prózai írásait felhasználva mutatta be Kosztolányi és Karinthy fiatalon köttetett, élethosszig szóló barátságát. 

„Ugyanaznap a Newyork előtt egy ismerősöm magas, bohémesen hanyag, de dzsentrisen büszketartásu úrral beszélgetett – odamentem, ismerősöm bemutatta: «Kosztolányi Dezső», én is be akartam mutatkozni, de a szél elvitte a kalapomat és utánarohantam. Délben a korzón megint összekerültünk, ott aztán már beszélgettünk, együtt mentünk ebédelni és a végén vita indult meg, hogy ki fizesse ki mind a két ebédet, mindketten fizetni akartunk egymásért. Később ez a vita gyakran megismétlődött, fordított céllal” – idézte a Színházi Élet 1925/21. számában megjelent Karinthy-nyilatkozatot Fesztbaum. 

A kettejük között évtizedeken át zajló baráti rivalizálást, ugratásokat és megható gesztusokat is felelevenítve. A kor magyar irodalmi közege is megelevenedett, megidézve például mindkettőjük jó barátját, Tóth Árpádot, vagy éppen egy anekdota erejéig felvillantva például Kassák Lajos és Faludy György alakját. Jó pár anekdotával is gazdagodhattunk: „Volt, hogy gyerekeket béreltek fel egymás megviccelésére. Egyszer Kosztolányit egy gyerekcsapat fogta közre, akik újra és újra sorba álltak a költő aláírásáért. Mikor rákérdezett, azt a választ kapta, hogy „ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt”. Máskor a gyerekek visszaadták Karinthynak az aláírt papírokat, mondván: „Ja, hogy ön nem Kosztolányi? Akkor nem is kell…” 

A remek ritmusú előadásban sokszor felelt egymásnak Karinthy és Kosztolányi egy-egy verse, újságcikke, humoreszkje. 

Akarsz-e játszani, Boldog szomorú dal, Tanár úr, kérem, Találkozások egy fiatalemberrel – természetesen e klasszikusok sem hiányozhattak. Fesztbaum Béla remekül bújt egyszer Kosztolányi, majd Karinthy szerepébe, bemutatva, hogy a két bohóc maszkja mögött mennyi gyermeki ábránd, elveszett illúzió és az élettel kapcsolatos keserűség rétegződött. 

 A jeles színész által megzenésített verseket is felvonultató est egyszerre volt tartalmasan szórakoztató és megérintő, hiszen ismét bizonyította, hogy e két örök barát munkássága megkerülhetetlen viszonyítási pont a magyar irodalomban. Újra és újra felfedezendő igazi klasszikusok, akik a ma emberéhez is érvényes üzenettel szólnak. Ennél jobb útravalót pedig nem is kaphattunk volna a magyar kultúra napján.