Hasznos, értékadó összegzés az Intercisa Múzeum évkönyve

Dunaújváros - Farkas Lajos igazgató bevezető írásából megtudjuk, hogy az elmúlt év meglehetősen komoly nehézségek elé állította a tudóskollektívát. Csupán öt hónapig tudtak látogatókat fogadni, és így sok értékes, kiállításokra, interaktív közönségtalálkozókra vonatkozó tervükről kellett lemondaniuk. A kereskedők, a turizmusban érdekeltek gondjairól sokat hallottunk, de gondolt-e rá valaki, hogy a kultúra robotosainak sem sok jóban volt részük a járvány terjedésének korlátozására vonatkozó szabályok betartása miatt? Pedig a maguk területén ők is keményen dolgoztak: régészeti megfigyeléseket végeztek, restauráltak, tárgyakat leltároztak. Az idei évkönyvben a múzeum eddig nem ismert, értékes leleteinek feldolgozásával, azok népszerűsítésére vonatkozó munkák készítésével igyekeztek a közönséget új információkkal ellátni. De hiába az igyekezet, ha nincs érdeklődés az ilyen munka iránt! 

Keszi Tamás egy vélhetően VIII. századból származó tűtartó felirata kapcsán végzett multidiszciplináris kutatómunkájával valószínűleg komoly szakmai vitát indít el a lelet korábbi leírói körében. Szenzációszámba menő régészeti, nyelvtörténeti, etimológiai, néprajzi tárgyú felvetéseinek alapossága és széles körű kiterjedtsége! Keszi Tamás ezenkívül még két kisebb régészeti tárgyú írást közöl. Váczi Virág Sukorón végzett, kitűnő szociológiai-néprajzi tárgyú empirikus kutatást a népi építészet hagyományai megőrzésének egy modern lehetőségéről. Bemutatja, hogyan válik nemzeti kultúránk értékévé egy sor műemlék parasztház, ha a divat, az érdeklődés, és adott esetben a népi hagyományok iránti tisztelet összetalálkozik. Váczi Virág munkájának rendkívüli értéket adna, ha annak nyomán pl. sok-sok mezőföldi kistelepülés is megtalálná a tájra jellemző értékei megmentésének módját. A kultúra ugyanis nem örökség! A kultúrát meg kell szereznie, el kell sajátítania minden nemzedéknek. Kronászt Margit néhány, első világháború időszakából származó kerámiát mutat be tanulmányában, aminek külön értéke, hogy a szerző kitér a dísztárgyaknak a politikai marketingben játszott szerepére is. Egy másik írásában a családfakutatáshoz eddig ritkán használt dokumentum­együttesre hívja fel a figyelmet. Azt is tőle tudjuk meg, milyen óriási mennyiségű régészeti, néprajzi és történeti anyagot őriz városunk múzeuma. Búza Andrea két kisebb, régészeti ritkaságokat bemutató írásával szerepel a kötetben. Nagyné Hodik Mónika a minden dunaújvárosi által ismert, Mukinak nevezett kismozdony történetével ismerteti meg az olvasókat. A közel 150 oldalas, képekkel illusztrált kiadvány további írásokat tartalmaz: Kiss Rebeka, Léhi Krisztina és Pongrácz Brigitta közléseit. 

A helyieken kívül külső szakértők írásait is olvashatjuk az évkönyvben: Prohászka Péter, a Nyitrai Régészeti Intézet munkatársa egy különösen értékes pentelei lelet, a római szarkofág leírását adta közre. Visy Zsolt régész professzor az Intercisa Castellum feltárása során szerzett ismeretekkel foglalkozó cikkében rendkívüli alapossággal tárja elénk a legújabb technikai eszközök bevonásával nyert eredményeit. 

Nagy tisztelet illeti az Intercisa Múzeum munkatársait, amiért a pandémia ideje alatt is igyekeztek hasznos, értékadó anyagot készíteni. Mélyen egyetértve Farkas Lajos igazgatóval, hogy a múzeum egyet jelent a látogatóval, de lám, ha nincs, aki bemenjen, akkor sem értéktelen az ott folyó munka!