A zene az kell(ene)

Robbant a bomba 2019 decemberének első napjaiban: jön az Aerosmith! Ezen sorok írója gyermeki rajongással tekint a Steven Tyler által vezetett „The Bad Boys Boston” kompániára. Ez a banda volt – a Queen mellett – a másik együttes, amelyik igazán mély benyomást tett rám, és szélesebbre nyitotta addigi Duna menti rock & rollon edződött zenei ízlésemet.

Mondanom sem kell, ahogy lehetőségem nyílt rá, azonnal lecsaptam egy jegyre – annak meglehetősen borsos ára ellenére –, hiszen egyrészt olyan öregek a tagok, hogy még egyszer az életben nem láthatom őket, másrészt olyan ikonnak számítanak, akikből manapság (sajnos) egyre kevesebb van.

Amikor megkaptam a jegyet, elmondhatatlanul boldog voltam – amikor fizetnem kellett, annyira nem. Egyre csak vártam és vártam a nagy napot.

2020. május 7-én azonban jött az üzenet: a Covid-járvány miatt eltolják a koncertet az eredeti dátumhoz képest (2020. 07. 24.) majdnem egy évvel, 2021. július 12-re. Csalódásom mérete csak ahhoz az örömhöz volt mérhető, amikor kézhez kaptam az előadásra szóló jegyet.

Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, közbejött több legénybúcsú és esküvő, de a kitűzött július 12-i dátumot valami isteni gondviselés szabadon hagyta, így újra elővettem a gyerekkori léggitárt és a hangszálaimat is elkezdtem melegíteni, hogy Steven Tyler süvöltésével felvegyem a versenyt.

2021. február: újabb levél, újabb halasztás, ezúttal 2022. július 10. a céldátum.

Azt hiszem, élő ember még nem várt ennyit együttest, koncertet, mint amennyit az Aerosmith-rajongók. Hiába, a zene az kell! (Remélem, néhány hónap múlva úgy fogalmazhatok, „kellett”.)

2021. február: újabb levél, újabb halasztás, ezúttal 2022. július 10.