Zenthe Ferenc, avagy a Tenkes kapitánya – a Nemzet Színésze

A Tenkes kapitánya volt a Magyar Televízió első és egyik legsikeresebb filmsorozata, a magyar televíziózás hajnalán készült, költségvetése még igen szűkös volt, ami időnként látszott a jeleneteken is, de ennek ellenére rajongtunk érte. Családom minden tagjának Zen­the Ferenc lett a kedvence, később bármilyen szerepben is láttuk, csak úgy hívtuk „a mi kapitányunk”. Sohasem felejtem el azt a jelenetet, amikor a főhős a szájával felemel és kiiszik egy poharat úgy, hogy közben a hozzákötözött hatalmas fából készült széket is felemeli, én ezt a tettet mindig Zenthe Ferenchez kötöm.

Mintha egy családtagomat veszítettem volna el, olyan rosszul esett, amikor meghallottam, hogy Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze, Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész 2006. július 30-án elhunyt. Nem hiszi el a kedves olvasó, hogy amikor a halálhíréről értesültem, hol voltam. Siklóson, a várban!

A Nemzet Színésze és a Halhatatlanok Társulata

Zenthe Ferencet a Nemzet Színésze címmel tüntették ki és örökös tagja volt a Halhatatlanok Társulatának is, ez is bizonyítja, hogy egy kiváló művészről van szó.

A Nemzet Színésze címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A címet első ízben 2000. augusztus 22-én adták át.

A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott, betöltötte a 62. életévét, 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a budapesti Nemzeti Színház színpadán töltött. Ezek mellett fontos kritérium, hogy legalább egy jelentős elismerése is legyen (pl. Kossuth- vagy Jászai Mari-díja). A címet legfeljebb tizenketten viselhetik egyszerre, és ők életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha a cím egyik viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással tehet javaslatot. Legutóbb, 2021-ben Lehoczky Zsuzsának adományozták a címet.

Halhatatlanok Társulatát a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztősége, hozta létre 1996-ban egy portrésorozat ötlete nyomán. A társulat örökös tagjait a nagyközönség választja meg azon előadóművészek közül, akikről úgy vélekedik, hogy tehetségükkel, a nemes célok melletti kiállásukkal, valamint a rendelkezésükre álló eszközökkel sokat tettek a kultúráért, a művészetért és a társadalomért. Eredetileg a közönség tíz színpadi művésznek ítélte oda a díjat. Jelenleg neves művészekből és közéleti személyiségekből álló kuratórium négy kategóriában (színésznő, színész, operaénekes, táncművész) jelöl ki négy-négy művészt, akiknek a neve felkerül a szavazólapra, amelyet országos, illetve regionális napi- és hetilapok több alkalommal közölnek. A nézők szavazatai alapján végül kategóriánként két-két művésszel bővül a Halhatatlanok Társulata.

Rameshofer Ferencként született

Salgóbányán (ma Salgótarján egyik városrésze) született 1920. április 24-én. Gyermekkorát szülővárosában töltötte, majd a családja 1930-ban Budapestre költözött, és a fiatal Ferenc a ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában folytatja tanulmányait, ott is érettségizett 1938-ban. Még Salgótarjánban mérnök édesapja kezdeményezésére, az egyik bányaépületben, egy mozit rendeztek be, ez talán döntően befolyásolta a híres színész későbbi pályaválasztását.

Erdőmérnöknek, majd közgazdásznak készült, három évet a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen is tanult, de az utolsó évben, szülei tudta nélkül, a jogásznak készülő barátjával, Pécsi Sándorral együtt közösen felvételiztek a színiakadémiára. Két év után megszakította tanulmányait, a II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, a háború befejezése után sem folytatta az egyetemet, hanem rögtön Pécsre szerződött. A Rameshofer vezetéknév nem volt eléggé „magyaros”, így felvette apai nagyany­ja leánykori nevét. A Pécsi Nemzeti Színházban kezdett, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház) tagja lett, de 1949-től már a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatához szegődött. 1952-ben szerződött a budapesti Madách Színházhoz, ahol szinte haláláig játszott. 1981-ben ugyan nyugdíjba vonult, de továbbra is rendszeresen fellépett. Még nyolcvan­évesen is havonta nyolc–tíz alkalommal ott volt a világot jelentő deszkákon, vagy éppen forgatott.

„A Jó Isten rátett a tenyerére”

Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben is kiválóan érvényesült. A kezdetektől fogva a közönség imádta, a rajongók szeretete övezte minden lépését, nagyon megnyerő, kedves és udvarias ember volt. Akik dolgoztak vele, közvetlenségét emelték ki, nem volt benne semmilyen sztárallűrség, mindenkivel szót értett, legyen az egyszerű vidéki munkásember vagy fővárosi értelmiségi, beosztott vagy főnök, hétköznapi ember vagy politikus.

„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta az MTI-nek 2005 januárjában, akkorra már a Nemzet Színészeként a kiváló egyéniségű művész.

A magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása terén sokat tett

Igaza volt, a filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal látta el. Első filmszerepében, 1953-ban Nagysándor József honvédtábornokot alakította a Föltámadott a tengerben, majd ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte. Érdekes, hogy mielőtt ezeket a jeleneteket leforgatták volna, Zenthe Ferencet öttusázó sportolók tanították meg rendesen lovagolni, a színész később is nagyon hálás volt ezért nekik.

Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek, a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Mindegyikben emlékezetes alakítást nyújtott.

A Kölyök című filmet városunkban forgatták

1959-ben az akkori Sztálinvárosban forgatták a Kölyök című nagy sikerű filmet. Az alkotás fekete-fehér technikával készült, a Kölyök szerepét pedig Törőcsik Mari játszotta, de a film a további szerepeiben az akkori kor legtehetségesebb színészeit, Szabó Gyulát, Zenthe Ferencet, Bessenyei Ferencet, Rajz Jánost, Suka Sándort és Szirtes Ádámot sorakoztatta fel.

A film arról szólt, hogy a Kölyök (Törőcsik Mari), a Dunai Vasmű kotnyeles, de egyben kedves, kócos, kétbalkezes kislánya beleszeret új brigádvezetőjébe, Gordon Jóskába (Szabó Gyula), aki sajnos észre sem veszi. A lánynak nagyon rosszul esik ez a mellőzés, és mint annyi minden mást az életében, ezt is hűbelebalázs módjára akarja megoldani, még majdnem a Dunába is fullad. Szerencsére arra jár a jóképű Kondor Géza (Zenthe Ferenc), megmenti, majd elviszi táncolni, felébresztve ezzel Gordon Jóska szerelmét és féltékenységét. A ma már történelemnek számító vígjáték a ´60-as évek egyik legnagyobb filmsikere volt. A komédia rendezője Szemes Mihály, forgatókönyvírója Markos Miklós és Palásthy György, zeneszerzője pedig Petrovics Emil volt. A Kölyök elkészítésénél több mint 300 statisztát alkalmaztak, a díszelőadást 1959. október 26-án 18 órakor tartották meg a Dózsa Filmszínházban. A bemutató után a vígjátékot még tíz napig játszották nagy sikerrel az akkori Sztálinvárosban.

Egyre több szerep fűződött Zenthe Ferenc nevéhez

Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg. 1983-ban készült az Oscar-díjra is jelölt magyar–NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel. A film osztatlan elismerést váltott ki mind a szakma, mind a közönség körében. A kritikák méltatták, számos hazai és nemzetközi filmes díjat megnyert, a többi között jelölt volt az 1984-es Oscar-díjra a legjobb külföldi film kategóriában, Sanremóban nagydíjat kapott, Cannes-ban pedig kiemelten méltatta a zsűri. Zenthe Ferenc játékfilmben utoljára a Magyar vándor című filmben szerepelt, 2004-ben. Tévéfilm-sorozatok tucatjában játszott, az említett Tenkes kapitánya mellett a Rózsa Sándor, a Tüskevár, Princ a katona, Bors, majd utoljára a Szomszédok című sorozatban volt látható, ez utóbbiban Taki bácsit, a taxist alakította. A Magyar Rádió 1959–2007 között futó Szabó család című rádiós telenovellában (nemrég írtunk róla) Tibor, a zongorista szerepét játszotta, később pedig Kárpáti szerepét kapta meg. Szinkronszínészként is bizonyított, hangját adta többek között a Vuk és Az erdő kapitánya című rajzfilmekhez.

Kétszer nősült, első felesége Oláh Katalin tornász volt, a házasságból egy fiú született. Felesége 1983-ban elhunyt, három év múlva Zenthe Ferenc másodszor is megnősült, fia révén két unokája van. Évekig élt Zuglóban, majd utolsó éveit második feleségével, Gizellával visszavonultan, a remeteszőlősi házában töltötte.

2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A cikkhez felhasznált irodalom

– Molnár Gál Péter: Zenthe Ferenc; Duna, Bp., 2006.

– https://port.hu/adatlap/szemely/zenthe-ferenc/person-6959

– Filmkultúra 2006. Deák-Sárosi László: Nemzeti kaland­filmsorozatunk.

– Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk (Műszaki, 1975)

– A Nemzeti Színház Zrt. alapító okirata és a Nemzet Színésze cím adományozásának alapszabálya.

– Balogh József – Kelecsényi László: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem”. Zen­the Ferenc és Salgótarján; Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2014.