I. Ferdinánd esküvel ígérte meg a magyar törvények betartását

A Szent Korona 1440-ben elkerült Magyarországról, és a különböző trónviszályok következtében III. Frigyes német–római császárhoz került. A Habsburg uralkodó már akkor is szemet vetett a magyar trónra, azonban Podjebrád György, későbbi cseh király, Mátyás király apósa, a cseh rendek által kiállított sereggel Bécsig vonult, így III. Frigyes tárgyalásra kényszerült. Erre 1463-ban Bécsújhelyen került sor, ahol Mátyás kedvező pozíciója ellenére nagy árat fizetett a koronáért. A 80 000 aranyforintos váltságdíjon túl vállalta, hogy amennyiben fiú utód nélkül hal meg, a Habsburg-dinasztia örökli meg a trónját. Hunyadi Mátyás egész életében arra törekedett, hogy a Habsburgok pozícióit meggyengítse, de a császári dinasztia végül az 1515-ös Habsburg–Jagelló házassági szerződés révén 1527-ben megszerezte a magyar trónt. Ezt a szerződést emlegette folyamatosan később is a mindenkori bécsi udvar, amikor valaki megpróbálta megkérdőjelezni a Habsburgok magyarországi uralmát.

Mohács után minden megváltozott

II. Lajos magyar király feleségül vette Habsburg Máriát, aki a mohácsi vereség után, miután férjét is elveszítette, özvegy maradt. Mivel a házasságból nem született törvényes utód, az 1515. évi Habsburg–Jagelló házassági szerződés értelmében a magyar korona ebben a helyzetben a Habsburgoké lesz. A mohácsi tragédia után Mária királyné és a köréje gyűlt főurak, mint Báthory István nádor, Batthy­ány Ferenc horvát bán és Thurzó Elek Pozsonyba menekültek, ahol fokozatosan kezdték kidolgozni azt a tervet, hogy Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget válasszák meg magyar királynak. A terv megvalósítása nem volt zavartalan, Ferdinánd 1526. december 17-én történt trónra lépése majdnem négy évszázadra megalapozta a dinasztia magyarországi uralmát. A pozsonyi országgyűlésen megjelent előkelőségek egyhangúlag Ferdinánd megválasztása mellett voksoltak, ennek ellenére a magyar nemesség egy része Szapolyai János erdélyi vajdát látta volna szívesebben a magyar trónon. Ez utóbbiak befolyását jelentősen megnövelte az a tény, hogy a mohácsi vereség utáni időben csak Szapolyai rendelkezett ütőképes hadsereggel. Az erőviszonyokat látva Ferdinánd először Prágába ment, ahol cseh királlyá koronázták, de lépésével időt veszített, ugyanis Szapolyai a Tokajban tartott tanácskozások után elfoglalta Budát és Visegrádot, birtokába kerítette a Szent Koronát, majd országgyűlést hívott össze Fehérvárra. Ott Podmaniczky István nyitrai püspök, mivel ő volt a rangidős, 1526. november 11-én királlyá is koronázta az erdélyi vajdát.

Magyarországnak egyszerre két uralkodója lett

1526 végén Ferdinánd már mint cseh király megegyezett az özvegy Mária királynéval és a vele szövetséget kötött főurakkal, hogy őt válasszák meg törvényes uralkodónak, majd semmisnek mondták ki Szapolyai megkoronázását, ugyanis az erdélyi vajda által összehívott ország­gyűlés nem volt hivatalos, mert az Báthory István nádor hatáskörébe tartozott volna, aki pedig Pozsonyban tartózkodott és Ferdinánd híve volt. Bá­thory szívből gyűlölte Szapolyait, így mindent elkövetett, hogy koronázását semmisnek nyilvánítsák, ezért hívta össze Pozsonyba 1526. december 16-án az újabb országgyűlést, ahová a nemesség döntő többsége nem ment el, de az ott lévők megválasztották Ferdinándot magyar királlyá. A pozsonyi országgyűlés lebonyolításának jogszerűsége vitathatatlan volt, hiszen azt a nádor hívta össze, így 1526. december 17-étől Magyarországnak két uralkodója lett. Mindez tragikus következményekkel járt hazánkra nézve, a remélt törökellenes háború helyett egy súlyos belpolitikai harc kezdődött. A helyzetet csak súlyosbította az a tény, hogy Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd is eltérő külpolitikát folytatott, a magyar konfliktusba egyre több európai nagyhatalom is bekapcsolódott, így hazánk egy ütközőzónába került. A Habsburgok továbbá megvádolták Szapolyait, hogy már a mohácsi tragédia előtt is kapcsolatban állt a török szultánnal, hogy magának szerezhesse meg a magyar trónt, de ezt a tényt a történészek a mai napig semmivel sem tudják alátámasztani.

V. Károly lett Európa egyik leghatalmasabb uralkodója

Habsburg V. Károly, Ferdinánd testvére 1516-ban örökölte meg a spanyol trónt. 1519-ben pedig német–római császárrá választották. A spanyol trónhoz hozzátartozott ekkoriban az amerikai kontinens jelentős része, valamint a Nápoly-Szicíliai kettős királyság is, továbbá magánvagyona volt még Burgundia és Flandria is. Uralkodása több szempontból is korszakhatár volt a középkor és az újkor között, ő volt az utolsó császár, akit a pápa koronázott meg. V. Károly volt az utolsó uralkodó, aki a német–római császári címét megpróbálta felhasználni az európai hegemónia megszerzéséhez. I. János magyar király szerepvállalása már a kezdetekben is komoly ellenérzéseket támasztott a császárban, a létrejött magyar kérdés nem felelt meg az általa kialakított európai képbe, főleg úgy, hogy Szapolyai testvére ellen lépett fel. Károly uralkodása alatt játszódott le a reformáció, a német parasztháború és a mohácsi csata is, az amerikai kontinensről befolyó ­nemesfém révén pedig hatalmas vagyon halmozódott fel kincstárában, és mivel az ­akkori Spanyolország rendelkezett Európa legnagyobb zsoldoshadseregével, így Károly politikai súlya nőtt az öreg kontinensen, hozzá hasonló meghatározó befolyással bíró uralkodó csak a török Szulejmán szultán volt.

Habsburg Ferdinánd csak 14 éves korában találkozott életében először a nála három esztendővel idősebb báty­jával, Károllyal, mivel ő maga Kasztíliában (az Ibériai-félszigeten, a mai Spanyolország középső és északi részén található) nevelkedett, amíg Károly Németalföldön.

Szapolyaival szemben Habsburg Ferdinánd magát tekintette a magyar trón jogos örökösének, ezért testvére támogatását kérte, amit meg is kapott. 1527. május 6-án V. Károly német–spanyol serege elfoglalta Rómát. Ez is közrejátszott Szapolyai külpolitikai elszigeteltségében. A német–római császár nemsokára I. János ellen fordul, aki a túlerő végett meghátrált, és Erdélybe menekült. Szapolyai szorult helyzetében is megpróbált erős sereget felállítani, segítséget kért Velencétől és Franciaországtól is, de a várt támogatás elmaradt. A Kassa közelében, 1528. március 20-án lezajlott szinai csatában, amely Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János serege között játszódott le, János király döntő vereséget szenvedett, ezért Lengyelországba menekült.

Magyarország Habsburg kézre került

Magyarország nagy részén így Habsburg főherceg uralkodott, akit már magyar törvények szerint is királlyá koronáztak Fehérváron, mivel kezébe került a Szent Korona is, mégpedig Perényi Péter koronaőr révén, aki átállt Ferdinánd oldalára.

Az osztrák tartományok, a cseh királyság valamint fivérének, V. Károly német–római császár segítségének a tudatában Ferdinánd egyre nagyobb hatalomra tett szert. Elérte testvére révén azt is, hogy a pápa kiközösítse riválisát az egyházból, ezzel is jelentősen gyöngítve annak pozícióját.

1527. július 31-én a Magyarországra bevonuló I. Ferdinánd a köpcsényi esküben ígéretet tett arra, hogy megtartja a magyar törvényeket és az Aranybullában foglaltakat. Mindezt Szalaházy Tamás veszprémi püspök kérésére tette, az egyházfő azt tanácsolta Ferdinándnak, ha meg szeretné szilárdítani magyarországi hatalmát, akkor ezt tegye meg, és az uralkodó hallgatott rá. Az Aranybulla II. András magyar király által az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely a magyar nemesség jogait először rögzítette. Az Aranybulla a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként és a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében.

Szapolyai visszavágott

Szapolyai János veresége után a töröktől kért segítséget, ennek következtében 1529. május 10-én I. Szulejmán szultán hatalmas hadseregével elindította második magyarországi hadjáratát, amelynek célja a német–római császári székhely, Bécs meghódítása volt. A törökök benyomultak Magyarországra és kiszorították Ferdinánd erőit, majd Szapolyait nevezték ki magyar királynak, miután visszaadták neki az időközben hozzájuk került Szent Koronát is.

Tíz év múlva I. János házasságot kötött a Jagelló-házból származó lengyel királyi és litván fejedelmi hercegnővel, Izabellával, akitől egy fia született. A királynak viszont már nem maradt ideje fia nevelésére, mert annak születése után, két héttel meghalt.

A későbbiek során voltak kísérletek a béke megteremtésére, ebben a helyzetben a magyar nemesség nagy része király nélküli ország­gyűléseken próbált megoldást találni a kaotikus helyzetre, de komolyabb eredmény nem született, Magyarország helyzete így egyre súlyosabb lett.

Felhasznált irodalom

– Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség.

– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1526_december_17_habsburg_ferdinandot_magyar_kirallya_valasztjak/.

– Pálffy Géza. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században.

– Érszegi Géza: Az Aranybulla, Bp., 1990.

– Nemeskürty István. Ez történt Mohács után. Budapest: Magvető (1983).

– Magyar katolikus lexikon.

– Czeizel Gábor 1902: Történeti mese Podmaniczky István nyitrai püspökről.

– Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301, Bp., 1998.

– Kulcsár Péter: Jagelló kor. Budapest: Gondolat. 1981.