Huszonöt éves lett a Cry Free, van mire emlékeznie a bandának

dunaújváros A Cry Free magyarországi pozíciójáról árulkodik, hogy az elmúlt bő két évtizedben senki más nem szánta rá magát hazánkban, hogy Deep Purple tribute-produkcióval rukkoljon elő. Az annál népesebb külföldi mezőnynek is egyértelműen az élén jár a kompromisszummentes magyar csapat, amely 2001 óta turnézik a határokon túl is. Húszéves nemzetközi karrierje során Európa nyolc országába, sőt, még az ázsiai kontinensre is eljuttatta a világ egyik legautentikusabb Deep Purple-emlékműsorát, amely eredeti felállásban, eredeti hangszerekkel (köztük a DP védjegynek számító 50 éves és 200 kilós Hammond orgonával), illetve az eredetiekhez megszólalásig hasonlító énekhangokon csendül fel.

A Cry Free Dunaújvárosban is többször látható, hallható volt, de mondhatjuk azt, hogy a paksi Gastroblues Fesztiválnak kihagyhatatlan „része”. A jubileum kapcsán Scholtz Attilával talán egy kicsit rendhagyó beszélgetést készítettünk. Nem érdeklődtünk arról, hogy mikor, kitől kapta az első hangszerét, mikor döntött úgy, hogy zenész lesz, hanem arra voltunk kíváncsiak, ennek a huszonöt évnek számára mi volt a legfontosabb öt pillanata.

– Korábban is volt Magyarországon sok olyan zenekar, amely a hatvanas, hetvenes évek rockzenéjét játszotta, de mindenki legalább öt-hat zenekar dalait játszotta. 1993-ban döntöttem úgy, hogy itt az ideje, hogy egy zenekarra – esetünkben a Deep Purple-re – koncentráljunk. Feladtam egy hirdetést: húszéves énekes muzsikustársakat keres, akik szeretnek Deep Purple-t játszani. Hárman jelentkeztek, és elkezdődött a zenei életünk. 1996-ban választottunk nevet, azóta vagyunk Cry Free. Már Cry Freeként nagyon fontos esemény volt, amikor Halászteleken tartottuk az első koncertünket, mert a gitárosunk ott lakott. Az első pillanattól figyeltünk arra, hogy ne csak a Deep Purple-klasszikusokat játsszuk, mindig bevettük a repertoárba a legfrissebb dalaikat. A Deep Purple Bananas című lemezéről a megjelenés napján már játszottunk egy dalt. Már nem emlékszem, hogy csináltuk, mert akkor még az internetről nem lehetett letölteni úgy, mint manapság.

A harmadik fontos állomás volt az életünkben, amikor intenzíven elkezdtünk turnézni, és nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Nem számított a gázsi, az volt a lényeg, hogy a bandát minél több helyen megismertessük. Ez 2000-ben kezdődött, ekkor ismert zenekarrá váltunk. Negyedikként említhetem meg, amikor Jon Lord, a Deep Purple alapító tagja felfedezett minket, és onnantól kezdve csak velünk volt hajlandó koncertezni. Volt olyan, hogy Pozsonyban a Jon Lord-koncert szervezői ragaszkodtak ahhoz, hogy szlovák zenészek kísérjék, de két nap próbálás után a mester felhívott, hogy megmondtam a szlovákoknak, vagy ti játszotok velem, vagy nem lesz koncert. Autóba ültünk, és este már együtt fel is léptünk. A Jon Lorddal való időszak az igazi sztárélet volt, szimfonikus zenekar kísért minket, a legjobb szállodákban laktunk, hoztak-vittek minket, Oroszországban volt a legnagyobb turnénk. A Deep Purple alapító tagjai közül Nick Simperrel és Ian Paice-szel (az interneten csak annyi olvasható, a Deep Purple világhírű alapító tagja – a szerk.) is játszottunk, sőt, Nick Simper együttesének évek óta én vagyok az énekese. Az is igen komoly állomása volt a zenekarnak, amikor a Uriah Heep agya, a Jon Lordhoz hasonlóan billentyűs Ken Hensleyvel játszhattunk együtt. Itt azért olyan emberekről beszélünk, akik több tízmillió lemezt adtak el a világon, és hatalmas stadionokat töltöttek meg évtizedeken keresztül. Legutolsónak megemlíteném, amikor Robert Rondilennivel játszottunk együtt, aki a Rainbow-nak és a Black Sabbath-nak is dobosa volt. Ekkor Nagy Dénes volt a gitárosunk, három évet játszottunk vele, de sajnos Deák Bill Gyula lenyúlta tőlünk.

Arra a kérdésünkre, hogy ebben a covidos időszakban hogy tudtak felkészülni a születésnapi koncertre, Scholtz Attila így válaszolt:

– Sokáig csak szerettünk volna rá készülni, de senki nem mozdulhatott, mindenki otthon ült a szobájában. Hál’ istennek javult a helyzet az utóbbi időben, sokat próbáltunk, kialakult a repertoár, és nemcsak Deep Purple-t fogunk játszani, hanem azoknak az együtteseknek a dalaiból is megszólaltatunk néhányat, amelyeknek meghatározó embereivel együtt lehettünk a színpadon. Tehát, hallhatók lesznek Rainbow- és Uriah Heep-dalok is. Lesz két vendégünk, az Edda egykori gitárosa, Zselencz László, és Németh Gábor, a Bikini, a Dinamit, az SBB egykori dobosa. És persze egykori Cry Free-tagok is fellépnek majd az Aréna Gardenben. Nagy bulira készülünk.

Amikor a hangnem gyökér volt

A Cry Free zenekar pályafutásának csúcsa az volt, amikor a Deep Purple legendájával, a 2012-ben elhunyt Jon Lorddal vettek részt egy oroszországi turnén. Kasznadorban, Moszkvában, Rosztovban és Szentpéterváron koncerteztek egy szimfonikus zenekarral. Érdekes volt, hogy közösen sohasem próbáltak, de mindenki tudta a dolgát. Ezért fordulhatott elő, hogy a Cry Free gitárosának kottáján szerepelt egy felirat: gyökér hangnemben az öreg kedvéért. Jon Lord ugyanis úgy is hangszerelni tudta a zenészeket, hogy közösen nem is hallotta őket. De ahogy Scholtz Attila mondta: „a mesternek ott volt minden a fülében, és érdekes módon, amikor közösen megszólaltunk, minden remek volt”.