Ismét egy szívből jövő családi koncertet hallhattunk

Bagossy Norbert, a frontember és Tatár Attila gitáros hihetetlenül békés emberek, aki jól bírják a „furcsa” újságírókat, és úgy tűnik, nem nagy barátjuk a hagyományos interjúknak. Az előbbinek a szeme sem rebbent, amikor kezdésnek megkérdeztem tőle: ki ez az ember, akit magaddal hoztál? Egyáltalán miért van itt? Amerikai a gyerek?

– Hát nem ismered, ő a sztárgitárosunk, a Tatár Atta?! – kiabált rám hatalmasat nevetve. – Azt tudom, hogy amikor megismertem, akkor számomra ő volt az igazi rocksztár! Egy gitáresten nem is játszottam, hanem csak néztem a nagyokat, és Atta beugrott valahonnan (szépen le volt barnulva), és zseniálisan eljátszotta a Hey Joe-t. Ez volt a megismerkedésünk. Azóta is együtt nyomjuk a rock and rollt.

– Ez tényleg így történt. A Norbi akkor még ifjú titán volt, és hamar kiderült róla, hogy nem csak gitározik, hanem saját szerzeményei is vannak. Egyik este be kellett ugorjon a mi produkciónk közben, és eljátszotta az Add vissza című dalát. Meg is kérdeztem tőle, hogy „ez az Intim torna illegál új zenéje?” Amikor mondta, hogy az övé, onnét kezdtünk el duóban játszani. Az a siker alapozta meg a későbbi zenekaros munkánkat – mesélte Tatár Attila.

Vendégségben a Bagossyéknál

– A koncert előtt a rajongók mesélték, hogy mennyire fontos volt számukra egy a pandémia alatt rögzített videó, a koncert a lakásból, amivel magatokhoz hoztátok őket.

– Ez az „Olyan Ő” című dalunk volt! A híred is megerősít abban, hogy nekünk van a legeslegjobb közönségünk. Azért a szeretetért, amit adnak és közvetítenek felénk, amikor a színpadon állunk, nagyon hálásak vagyunk. Ahhoz, amit akkor érzünk, nincs is hasonló a világon! Ez aztán egy óriási nagy családdá fabrikál bennünket.

– Ez a pandémiás szünet sokféle érzést váltott ki belőlem. Az eleje jól telt, mert ránk fért egy kis pihenés. Utána pedig megpróbáltuk kihasználni a lehetőségeket. Az ötszáz fő alatti koncerteket is megcsináltuk. Ősztől, amikor aztán bejött a teljes szünet, a lehetőségeket követve stúdióztunk. Mindig megpróbáltuk, ha félig is volt, telinek látni azt a bizonyos poharat – mondta el a saját élményéből született jó tanácsot Norbi.

Szívre tett kézzel

– Így mondta egy ifjú hölgy a közönség soraiból: „de hát ma a Bagossyék játszanak, már előtte itt kellett lennem, hogy ráhangolódjak!”

– Ez óriási dolog – mondja Norbi. – Sokszor látjuk, már órákkal a kezdés előtt megérkeznek, hogy az első sorból élvezhessék a koncertet, és látjuk rajtuk, hogy valóban, ők is fel akarnak rá készülni. Ez hatalmas érzés minden alkalommal. Jólesik, amikor ismerik az összes dalunkat, mert amikor együtt énekeljük azokat, az az igazi!

– Örülünk, amikor ilyen visszajelzéseket kapunk a zenénkről. Pedig egyszerűen csak tesszük a dolgunkat. A saját szemünkkel is látjuk a koncerteken, hogy több generáció is énekeli a dalainkat, ami nagy öröm nekünk. Eleinte meglepetés volt, hiszen fiatalemberekként soha nem gondoltuk, hogy ilyen széles réteget tudunk megszólítani. Mára viszont büszkén mondhatjuk, hogy ez valóban sikerült. Nincs rá receptünk, de úgy látszik, valami olyan történik a koncerteken, ami fontos a mai világban.

– Igazából mi nagyon sokféle zenét szeretünk, de a produkciónkban csak saját magunkat adjuk. Nem is tudnék olyasmit kiemelni, amiből inspirálódnánk. Önazonosan addig alakítjuk a hangszerelést és a hangzást, amíg szerintünk jó nem lesz. Addig nem engedjük el a dalaink kezét.

A villanygitáros stylist-jeként

– Azt gondolom, hogy egy ilyen zenész baromira ki van varrva. Aztán föltétlenül vicsorognia kell a szólók alatt, utána pedig muszáj csúnyán néznie!

– Igyekezek megfelelni ezeknek a kritériumoknak, a kivarrás alakul, de még túl sok a szabad felületem – mondja nevetve. – Nem tudom, hogy helyes-e, de már a vicsorgás is előfordul. Néha. Egyszer Santana is azt mondta, hogy az ő fintorai nem szándékosak, csak úgy jönnek, de anélkül valószínűleg nem is tudna rendesen zenélni.

– Ön (a színpadon) egy jólfésült, különösebb botránymentes szívtipró? – A kérdésre Norbi fölkacag:

– Ezt bóknak veszem, és ezért remélem, hogy igen, valami ilyesmi vagyok. Talán egészítsük ki a sejtelmessel is! Amikor körbenézek a színpadról, az alapvetően mindenkié. Olyan is előfordul, hogy csak úgy magamnak énekelek, és persze az is, hogy az ember elkap egy pillantást, amiből merítkezni tud az egész koncert alatt. Lehet, hogy meglepő, de inkább az élettapasztalattal bíró emberek tekintete szokott megfogni. Azoké, akik bár már láthatóan sok mindent megéltek, és le is tettek valamit az asztalra, mégis velünk vannak, ismerik, tudják és velünk énekelik a dalokat.

– Bagossy Brothers soundja nagyon kellemes élményt ad.

– Az az érdekes ebben, mert bár sokszor mondjuk, hogy jó lenne élőben is meghallgatni, de a koncertet mi játsszuk, és nem lehetünk egy időben a színpadon és a közönség soraiban is! Persze egy wifis gitárral lemehetsz, és még a beállásnál meghallgathatod, de az mégsem olyan, mint a telt háznál, hiszen akkor még üres a nézőtér, és a zenéd is a társakkal együtt, a színpadról lesz az igazi. Így aztán ez az élmény egyelőre kimarad – sóhajt fel Attila.

– Ez játék, passzió vagy kőkemény munka?

– Abszolút élvezem ezt a hivatást – feleli Norbi. – Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkánk a szerelmünk. Nyilván van, amikor az ember nem érzi jól magát, például kihúzták a fogát, és akkor is színpadra kell állni, hát az nem lesz ideális hangulatú este. A közönség viszont olyankor is elfelejteti a belső fájdalmakat.

– Az új dalok?

– Folyamatosan íródnak az új dalaink. Az alapok és a szövegek elsősorban a Norbi munkái. Úgy érzem, hogy két-három havonta már várja a közönségünk, amihez mi is tartjuk magunkat. Az az igazság, hogy ez nemcsak a külső hatás miatt van így, hanem mi is igényeljük a megújulást. Azt akarjuk, hogy az ötleteink és a dalfoszlányok végre kiteljesedjenek, és elnyerjék végső formájukat, mert kíváncsiak vagyunk rájuk. Azt nem szoktuk csinálni, hogy „eltesszük” a dalokat, aztán majd később lesz azokból valami. Ami kipattan, azt minél előbb készre akarjuk csinálni, mert később megváltozhatnak az érzéseink, vagy egyszerűen nem is lesz aktuális.

– Mindezt botránymentesen…

– Szerintem magunkat és egymást tartanánk féken, ha kellene, de eddig erre nem volt szükség. A zenekar szintjén is olyanok vagyunk, mint egy nagy család, akik jóban-rosszban együtt vagyunk. Vannak vitáink és nézeteltéréseink is, amiket minden alkalommal megoldunk. Ugyanúgy, mint például egy házasságban is megteszik. Ez ennek a munkának a velejárója, ezért odafigyelünk egymásra – zárta a beszélgetést Bagossy Norbert.