Vér, büntetés, megváltás

Manapság egyre többet hallunk menekültekről, bevándorlókról szóló hírekről. A könyvben szereplő emberek az életveszélyt is vállalják: látjuk a zsúfolt hajókat vagy a tragédiák helyszíneit; a lelki mozgatórugókat, a múlt hátrahagyására motiváló erőket azonban nem. Tommy Wieringa ezeket tárja elénk: miközben hősei álmai „szinte mindegyikükben, örökre elkorhadnak, a nap szétporlasztja, az eső elmossa őket”, s testükről a természet kegyetlen erői miatt lefoszlik a ruha, a cipő, egyre többet tudunk meg múltjukról és jellemükről.

A természet erői miatt lefoszlik róluk a ruha, a cipő

A könyv bemutatja, hogy mi mindent képes elviselni, vagy akár elkövetni fizikailag és lelkileg az ember a túlélésért, s miképpen keres elkeseredettségében fogódzót olyan dolgokban, amelyekben normális körülmények között semmiképp. Kis csoportjuktól élesen elkülönül a fekete bőrű társuk: tartanak tőle, mivel varázserőt tulajdonítanak neki. Egy reggel összezúzott koponyával találnak rá: senki se vállalja magára a tettet. Halála után azonban a fiú álmokat lát, amelyek segítségével úgy tűnik, hogy véget ér a bolyongásuk. Sorsuk jobbra fordulását a fekete férfi varázslatának tulajdonítják.

Mindezzel párhuzamosan az ötvenéves Beg rend­őrparancsnok múltkeresését követjük nyomon: egy jiddis dalocska indítja el benne az önmegismerés folyamatát, amelynek során eljut a település egyetlen, még élő zsidójához, egy rabbihoz, aki megismerteti vele vallása alapjait. Ekkor kap híreket a városban fel-feltűnő, zokogó és csont sovány emberekről, akiknél egy levágott fekete férfi fejét találják. Nyomozása során Beg képzeletében fokozatosan kapcsolódik össze a zsidók vándorlása, szenvedései a sivatagban és a pusztából felbukkant idegenek története. Szerinte „túl kevesen voltak hozzá, és az idő sem volt alkalmas, de egy korábbi évszázadban meg is történhetett volna, valami új, szent misztérium; vér, büntetés, megváltás. Egy jól körülhatárolt vallás kezdete.”