Fridvalszki Márk és Tarr Hajnalka kiállítása a Kortársban

A Future Perfect

A Future Perfect – Befejezett jövő átfogó igénnyel és friss munkákkal kiegészítve mutatja be Fridvalszki Márk elmúlt években készített, utópikus korszakokat feltáró archeo-futurológiai alkotásait.

Helyszín: Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros (2400 Dunaújváros, Vasmű út 12.)

Megtekinthető: 2020. november 6. – december 19.

Kurátor: Zemlényi-Kovács Barnabás

Megnyitó: 2020. 11. 6., péntek, 18:30

Megnyitja: Zemlényi-Kovács Barnabás (kritikus, művészeti író)

A kiállításon először láthatóak együtt a hatvannyolcas és a nyolcvankilences évek jövő-romjaira fókuszáló művek, mintegy kijelölve a brit kultúrakutató, Mark Fisher által populáris modernizmusnak nevezett korszak kezdő- és végpontját. Fisher szerint a jóléti államok stabil társadalmi-gazdasági alapokra épülő, virágzó ellenkultúráiban „a modernitás elitista projektjét a tömegek visszamenőlegesen is birtokba vették”, demokratizálva és átélhetővé téve annak jövőorientált, kísérleti és innovatív szellemiségét. A kollektív képzelet korrodálásának neoliberális programja azonban Franco ’Bifo’ Berardi sokat idézett kifejezésével „a jövő lassú eltűnéséhez” vezetett, a modernség popularitása, illetve a pop modernizálása pedig ma éppoly távolinak és utópisztikusnak tűnik, mint a hatvanas évek előtt. Fridvalszki kiállítása a feje tetejére állítja azt a klasszikus kérdést, hogy mit jelenthetnek nekünk ’68 és ’89 ellenkultúrái, az experimentális könnyűzene öröksége a jazztől a jungle-ig, az absztrakció társadalomformáló ambíciói vagy az avantgárd imaginációs-intellektuális imperatívuszai. A valódi kérdés az, hogy mit gondolnának a hatvannyolcasok és a nyolcvankilencesek, az avantgárd művészek és radikális gondolkodók rólunk, a mi „jövő utáni”, retro-ciklusokba zárt, kilátások nélküli korszakunkról.

In Vitro „H”

Tarr Hajnalka In Vitro „H” című sorozata először szerepel kiállításon, így e dunaújvárosi bemutató minden bizonnyal a szakma és a nagyközönség számára is izgalmas élményt kínál.

Megnyitó: 2020.11.06., péntek, 18 óra

Megnyitja: Mélyi József művészettörténész

Kurátor: Deák Nóra

Megtekinthető: 2020.11.06. – 2020.12.19.

Tarr Hajnalka (1977) eddigi oeuvre-je következetesen és koherensen a körülette lévő világ rendszerelvű megfigyeléséről, feldolgozásáról tanúskodik. Rajzaival, időnként monumentálissá váló installációival, objektjeivel, lírai fotóalapú munkáival és a dunaújvárosi kiállításon bemutatott mozaikképeivel is a valóságot, illetve a hozzákapcsolódó viszonyát kutatja, rendszerekben, struktúrákban gondolkodva, sorozatokat létrehozva, melyek egymásra épülve bontják ki az alkotó túlélési stratégiáját. Művészi praxisára saját hiperszenzibilitásának analitikus elemzése jellemző a kezdetektől, amely az érzékeny, mindent befogadni akaró nő biztonság utáni vágyából fakad. Megismerni valamit Tarr Hajnalka szerint „minimum csökkenti, vagy akár el is távolítja a félelmet. A megismerés megengedi, hogy elengedjem az ismeretlenségi faktorból eredő félelmet, majd ezt követően elengedjem azt is, amit tudok arról a dologról,… ready made-ként kezeljem őket.”

A Kortárs Művészeti Intézet- Dunaújváros kiállításán bemutatott, új sorozat, az In Vitro „H” üvegmozaikokból álló táblaképek sora. A művész üveglapokra ragaszt giclée printet, majd ezeket a táblákat vágja 3x3 centiméteres darabokra, melyekből új „énhalmazt” épít. A mozaikokon fotók, grafikák, a magyar értelmező szótár lapjai, szőtt Braille-írással írt papírlapok részletei láthatóak. A cím arra a kísérleti technikára utal, amikor a vizsgálati folyamat nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között zajlik le, ellentétben az „in vivo” eljárással. Úgy foglalkoznak ezek a kísérletek az organizmusok bizonyos részeire kifejtett változó hatásokkal, mint ahogy Tarr Hajnalka művei (tárgylemezei) mutatják nekünk, hogy vizsgálja a művész kívülről saját, hullámokban érkező reakcióit a különböző külső és belső hatásokra.

„Az üveg alatti jelenség egyfajta molekuláris performansz, valami, amit nem tudok fizikailag bemutatni, de valós történés, melyet így üveg alatt, a képek felsokasításával és újrarendezésével mutatok meg. Mind a test, mind a benne élő ember állandóan rezonál az őt ért hatásokra, belső és külső folyamatokra, a valósággal való konfrontációnak köszönhetően, így a statikus portré nem felel meg a valóságnak. Egyszerre adott egy identitás, ami leginkább egy halmaz, és adott ennek az identitásnak az állandó átalakulása, kimozdulása, összekavarodása a hozzá elérő (vele kölcsönhatásba kerülő) dolgokkal. Ez a rezonancia –mondhatjuk, érzékenység – új és új pillanatnyi konstrukciókat szül, mint „személy”, amelyeket vizuálisan nehéz megragadni.

Leginkább atomok összességének, hologram -képnek, -lénynek érzem magam, amin keresztülsöpör minden inger, és feldúl, hogy aztán leülepedve egyfajta bontott, vegyes képként térjen pillanatnyi nyugovóra.” (Tarr Hajnalka)

Tarr Hajnalka In Vitro „H” című sorozata először szerepel kiállításon, így e dunaújvárosi bemutató minden bizonnyal a szakma és a nagyközönség számára is izgalmas élményt kínál.

A kiállítás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap, Jaksity György és Csósza Péter támogatta.

A művész külön köszönetet mond Gerendai Károlynak, Szauer Péternek, Szelényi Zsuzsának és Karvalits Ferencnek.