Harmonia Mundi a könyvtárban

Werckmeister a zenét a harmonia mundi jegyében álló antik és középkori filozófiai-teológiai hagyományában értelmezi. Zeneelmélete, amivel “a zene alapját képező természetes rendet értelmezi, a középkori zenefogalomból, és – még régebbről – az újpythagoreus spekulációkból ered. Az, hogy a barokk korban még ilyen súllyal van jelen, az áthagyományozódásnak az antikvitásból eredő, a középkoron át a reneszánszig vezető és a barokk korban véget érő útját mutatja. (…) A zene harmóniai megalapozottságú és a makrokozmosszal (= természet) egybehangzó. Werckmeister Johannes Keplerre hivatkozik, aki ezt a megfelelést részleteiben megmutatja.” Athanasius Kirchernek, a barokk nagy polihisztorának Musurgia universalis című műve. Minden dolgok harmonikus arányáról címet viselő fejezetében harmonia-értelmezését így összegzi: “Ez az általános forma, mely minden rendesen diszponált dologban fellelhető, oka minden harmóniának. Mivel az egész természet harmonikus, és így minden dolog részesül e harmóniából, Isten, a csodálatos-mód teremtő, az egész természetbe az ideál-formák rejtett láncolatát fektette az első archetypustól az utolsóig terjedően.” Tillmann J. A.

A programra a belépés ingyenes.