MMK: Lépj közelebb

Lépj közelebb címmel nyílt kiállítás az elmúlt héten a Munkásművelődési Központ folyosógalériáján Fazekas Zoltán festményeiből. A tárlat egészen szeptember 18-ig látogatható. Érdemes is időt szánni rá.

Az MMK-ban ez éppen a 47. kiállítás megnyitója volt a 2015. október 20-i megnyitó óta. Ráadásul egészen pontosan 154 nap után nyitották meg, addig állt a rácalmási festőkör tárlata a pandémiás helyzet miatt. Ezért ez egy különleges megnyitó volt: időközben egyszer már ezt a tárlatot megnyitották. Legalábbis virtuálisan.

Az alkotó, Fazekas Zoltán a május 11. és 17. között zajló Közösségek hete programsorozat keretein belül már tartott egy virtuális tárlatvezetést alkotásai között. Hogyan került Szolnokról ide, a művelődési ház folyosójára? Eglesz Kálmán és Eglesz Bálint ajánlotta be, akik aztán muzsikálásukkal az augusztus eleji megnyitót is színesítették.

Részlet a megnyitó szövegéből: „Fazekas Zoltán 1982-ben jelentkezett az akkori képzőművészeti szakközépiskolába, Budapestre. Miután nem nyert felvételt, a debreceni építőipari szakiskolában kezdte meg tanulmányait magasépítési szakon. Mivel ekkor még nem léteztek számítógépes tervezőprogramok, így rajzasztalon készültek a műszaki tervek. Már akkor is számos műszaki rajza került az iskola aulájában kiállításra. Érdekelte a perspektivikus ábrázolás, ami a száraz műszaki rajzot látványossá, érthetővé tette a megrendelő előtt. Kiváló munkái alapján, első munkahelyén, a szolnoki tervezőirodában őt bízták meg a pályázati anyagok elkészítésével. Majd az élet más területre sodorta. Az alkotást mint olyat, az El Caminót végigsétálva találta meg ismét. A vándorutat követően Angliába költözött, és magángyűjteményeket csodálva döntötte el, hogy ecsetet ragad. Lenyűgözte a XVIII-XIX. századi festők munkája. Az akkoriak zsenialitása inspiráló és alkotásaikat nézve erőt ad a mai napig az alkotáshoz. Reményei szerint hamarosan újra vissza tud menni, és megint eljut a kiállításokra. Újra, és újra, és újra. Családja támogatásával most a festészetnek él. Amiért nagyon hálás. Jól érzi magát ebben és szeretne fejlődni, a saját útját járni.”

Ő maga így vall önmagáról: „Spanyolországban végigsétáltam az El Caminót. Elértem az óceánig, de az út nem ért véget, hiszen még most is tart. Képeim realista megközelítései a látottaknak. Tisztelgés a természet és a környezetünk előtt... ...Hiszem, hogy a kézzel készült alkotások nem csupán egyediek, hanem lelkük is van.”

Ez a kiállítás Szolnokra utazik majd, egy másik, Az én utam címet viselő pedig a következő helyszínen lesz látható: The Crown Inn, Lymington, UK.