VIII. Henrik hat felesége – ő volt a legtöbbször házasodó király

Történelem

VIII. Henrik úgy vonult be a történelembe és az emberek tudatába, mint az a király, akinek hat felesége volt. Válásai miatt még a katolikus egyházzal való szakítást is vállalta, a pápával is elmérgesedett a viszonya, aminek következtében saját egyházat alapított. A megalakult új Anglikán Közösségnek ő lett az egyházfője, az anglikán egyház ma is a több mint 80 millió tagjával az egyik legnagyobb keresztény közösségnek számít a világon.

Az angol történelem egyik legkülönlegesebb szereplője 1491. június 28-án született VII. Henrik angol király és Yorki Erzsébet másodszülött fiaként. A trón várományosának bátyja, Artúr számított, így Henrik főként vallásos nevelést kapott, de komoly tudásra és műveltségre is szert tett. Artúr herceg viszont váratlanul meghalt, így Henrik lett a trónörökös. Apja, hogy a spanyolokkal jó diplomáciai viszonyt alakítson ki, a spanyol Aragóniai Katalint választotta fia jegyesének. Ezzel egy probléma volt, a hölgy már hitvese volt az elhunyt Artúrnak, Henrik bátyjának és a Szentírás tiltotta az elhunyt testvér feleségével kötött házasságot, de VII. Henrik a szükséges engedélyt megszerezte a pápától. Katalin 7 évvel volt idősebb Henriktől, aki hiú és lobbanékony természetű volt, valamint habzsolta az életet.

Henrik 1509-ben, apja halálát követően lépett trónra, majd nőül vette elhunyt bátyjának özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella királynő egyik leányát. 1509. június 27-én Henriket királlyá, Katalint pedig Anglia királynéjává koronázták. Hét év múlva megszületett a király első olyan gyermeke, aki megérte a felnőttkort, ő később mint I. Mária lépett trónra.

VIII. Henrik művelt ember volt, dalokat és verseket szerzett, szerette a kockajátékot, a bajvívást, a vadászatot és a teniszt. Uralkodása első felében a katolikus egyház iránti erős elkötelezettségéről volt híres, amiért a pápa 1521 októberében a „Hit védelmezője” címet adományozta neki, igaz ezt később – miután Henrik szakított Rómával – visszavonta.

A második házasság, Boleyn Anna

A felesége mellett állandóan szeretőket is tartó uralkodót aggodalommal töltötte el az a tény, hogy mindössze egy lánygyermeke, Mária született, fiúutódai pedig mind halva születtek. Ez azért volt fontos, mert Henrik apja volt a Tudor-dinasztia első királya, tehát a család nem régen volt Anglia ura. A trónért vívott harc, az úgynevezett ró­zsák háborúja még élénken élt az emberek emlékezetében, ezért fiútrónörökös hiányában félő volt, hogy a Tudor-dinasztia elveszítheti hatalmát. Az öregedő királynő helyett Henrik figyelmét egyre jobban felkeltette a szép udvarhölgy, Boleyn Anna személye. Az angol király biztosra vette, hogy a pápa felbontja házasságát, de a nemzetközi körülmények olyan helyzetet teremtettek, hogy a katolikus egyházfő mégsem adta áldását a válásra, valamint egy új frigy megkötésére. A Boleyn Anna iránt feltámadó vonzalma miatt az angol király végül a katolikus egyházzal való szakítást is vállalta a válás érdekében. Az uralkodó 1533-ban oltár elé vezette a már akkor 6 hónapos terhes Annát, akit királynévá is koronáztak. A házasságból ismét leánygyermek született, a későbbi I. Erzsébet királynő, egyetlen fiuk viszont halva született, ami ugyancsak felbosszantotta Henriket. Miután Annának sem sikerült fiúgyermeket szülnie, közben több ízben is elvetélt, a királynak egyre kevésbé volt ínyére a házasság. Annát ezért alaptalan vádak alapján a Towerbe zárták, majd néhány nap múlva lefejezték.

A harmadik házasság, Jane Seymour

Egy nap múlva Henrik ismét megnősült, feleségül vette a hithű katolikus Lady Jane Seymourt, aki egymásután Aragóniai Katalin és Boleyn Anna udvarhölgye is volt. A harmadik feleség 1537. október 12-én végre fiút szült az angol uralkodónak, Eduárd trónörököst. A gyönge fizikumú királyné a szülés után 12 nappal azonban gyermek­ágyi lázban meghalt. A parlament Boleyn Anna gyermekét, Erzsébetet törvénytelen származásúnak mondta ki, majd Eduárdot nyilvánította törvényes trónörökösnek, még Henrik legidősebb leánya, Mária ellenében is. Akik a határozat ellen tiltakozni mertek, a király azokat rögtön kivégeztette.

VIII. Henrik emlékeiben Jane Seymour maradt meg ideális feleségként, és kilenc év múlva, amikor ő is meghalt, mellé temették el.

A negyedik házasság, Klevei Anna

Már egy hónappal Jane Seymour halála után tanácsadói arra kérték a királyt, hogy válasszon új feleséget, Henrik pedig nemsokára ezeknek a kérelmeknek eleget is tett. Több menyasszonyjelölt is szóba került, de Henrik Klevei Annát választotta, akit ifjabb Hans Holbein, a német reneszánsz mesterek második generációjának tagja, a reformáció korának utolsó nagy festője által jól elkészített portréja alapján jegyzett el. A személyes találkozás azonban hatalmas csalódást hozott a király számára, Henrik új nejét egyszerűen nem találta elég vonzónak, és már a házasságkötésük előtt azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg tőle. Az 1540-ben megkötött házasságot végül soha nem hálták el, Anna pedig a válás után „a király húgaként” tetemes kárpótlást és hercegnői rangot kapott, sőt megkapta Boleyn Anna heveri birtokát is.

Az ötödik házasság, Catherine Howard

Az angol királyt ekkor már ismét hatalmába kerítette a kamaszos hév, miután megismerkedett a fiatal és csinos Catherine Howarddal, aki jóval fiatalabb volt Henriktől, továbbá Boleyn Anna rokona is volt. A szép királynő azonban nem elégedett meg egyre öregedőbb férje szerelmével, hanem titkos viszonyt folytatott Thomas Culpeperrel, a király egyik udvaroncával. Miután VIII. Henrik erről tudomást szerzett, 1542. február 13-án a hűtlen asszonyt, valamint annak szeretőjét lefejeztette. Az uralkodót rendkívül megviselte Catherine Howard hűtlensége, majd arra az elhatározásra jutott, hogy hatodik alkalommal egy idősebb és megbízhatóbb erkölcsű asszonyt választ magának.

A hatodik házasság, Catherine Parr

1543-ban Henrik feleségül vette a gazdag és kétszeresen is özvegy Catherine Parrt. A házasság három és fél évig, egészen a király 1547 januárjában bekövetkező haláláig tartott. VIII. Henrik azt az elvárást támasztotta új felesége irányában, hogy a botrányok után állítsa helyre a londoni udvar, valamint a királyné személyének tekintélyét, Catherine pedig tökéletesen alkalmasnak bizonyult erre a feladatra. Az asszony jó kapcsolatot épített ki Henrik korábbi házasságaiból származó gyermekeivel, komoly gondot fordított taníttatásukra, és elsimította a családon belüli viszályokat. A történészek egybehangzó véleménye szerint valószínűleg ő vette rá férjét, hogy Erzsébetet és Máriát tegye be az öröklési sorrendbe, de kizárólag Eduárd herceg után. VIII. Henrik hatodik feleségét Anglia és Írország királynéjává koronázták, így ő volt az első nő, aki ez utóbbi címet is viselhette. Catherine Parr egyszerre volt gondos családanya, odaadó feleség és művelt nő, akiről a londoni udvarba látogató külföldi követek csodálattal és tisztelettel számoltak be jelentéseikben. A királyné lelkesen támogatta a reformációt, ezért nem kevés ellenséget szerzett magának.

Odaadóan ápolta a már súlyos beteg királyt, aki 1547. január 28-án Londonban 55 éves korában elhunyt.

Nem sokkal az uralkodó temetése után Catherine Parr úgy döntött, hozzámegy régi szerelméhez, Thomas Seymour­hoz, majd 36 éves korában teherbe esett, és egy kislánynak – Mary – adott életet, de hamarosan ő is gyermek­ágyi lázban elhunyt.

Catherine Parr VIII. Henrik legnépszerűbb felesége volt, aki nemcsak a király ápolásában és mostohagyermekei nevelésében jeleskedett, hanem méltó királynéja is volt Angliának.

Felhasznált irodalom:

www.rubicon.hu.

Fraser, Antonia: VIII. Henrik hat felesége, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1997.

Panzer, Marita A.: Nők az angol trónon – Anglia királynői és királynéi, Budapest, GABO, 2007.

Philippa Gregory: A makrancos királyné, Libri Könyvkiadó, 2016.

Brenda Ralph Lewis: Anglia királyai és királynői.