Átformált világ

A találmányok mindig is kulcsszerepet játszottak az emberiség történetében, ezeknek köszönhetően hagyhattunk fel a nomád vadászó-gyűjtögető életmóddal, és válhattunk letelepedett, civilizált és önrendelkező fajjá – gondolatokkal vezeti be Jack Challoner főszerkesztő az „1001 találmány, amely átformálta a világot” kötetet. Történelmi korokra bontotta annak fejezeteit, így időrendi sorrendben követhetjük nyomon az innovatív megoldásokat.

Szappant ma ismert formájában először a babilóniaiak állítottak elő i. e. 2800 táján. Az ásatásokon szappanszerű anyagot tartalmazó agyaghengerek is előkerültek, az egyik hengeren olvasható recept szerint a zsírokat hamuval főzték össze. Az első kemény fehér szappanokat Spanyolországban készítették olívaolajból és növényi hamuból, ám csak a XIX. század végén, a lúgokat előállító technológia elterjedésével kezdték iparilag gyártani.

A legkorábbi dokumentum a WC-papír használatáról Kínában maradt fenn a VI. századból. Ebben Jen Csi-tui kormányhivatalnok és tudós figyelmeztetett arra, hogy senki se használjon fenéktörlésre filozófiai szövegeket tartalmazó papírokat. A XIV. század végére, amikor a világ nagyobbik részén vizet használtak erre a célra, Kínában már évente több mint 700 ezer ív illatosított WC-papírt gyártottak a császári udvarnak.

Joseph Lister angol sebész Louis Pasteur francia mikrobiológus és vegyész egyik írását olvasva kísérletezni kezdett, és elsőként alkalmazott fertőtlenítőszert a gyógyászatban. Eredményeit publikálta, javasolva, hogy a sebészek karbolsav-oldattal mossanak kezet műtét előtt, viseljenek steril kesztyűt, a műtők légterébe permetezzenek karbolsav-oldatot.

Az oltóanyag kifejlesztése, 1921 óta a BCG- (Bacille Calmette-Guérin) oltást világszerte több mint egymilliárd ember kapta meg a tuberkulózis (tüdőgümőkor, tbc) megelőzésére. E betegség a XIX. században gyakori halálozási ok volt. Robert Koch 1882-ben igazolta, hogy a tuberkulózis bacilusa a kórokozó, de az elölt vagy legyengített tbc-bacilusok nem védtek a fertőzéstől. Nagy előrelépés volt, amikor Albert Calmette francia bakteriológus és Camille Guérin állatorvos megfigyelte, hogy ha a szarvasmarha-tuberkulózis kórokozóját glicerint, epét és burgonyát tartalmazó táptalajra oltják, kevésbé virulens tenyészethez jutnak. További altenyészetek alkalmazásával Calmette és Guérin 1906-ban olyan élő, de legyengített törzshöz jutott, amely alkalmas volt védőoltás készítésére.

Miután 1931-ben segített a vastüdő továbbfejlesztésében, John Emerson, az orvos-biológiai eszközökkel foglalkozó amerikai feltaláló egy mechanikus lélegeztetőgépet is kidolgozott. A lélegeztetőgép olyan szerkezet, amely az önálló légzésre képtelen betegek tüdejébe automatikusan levegőt juttat, s el is távolítja onnan. Emerson és munkatársai 1949-ben, a Harvard Egyetem aneszteziológiai tanszékén fejlesztették ki az eszközt. Az 1940-es évek gyermekbénulás járványai megnövelték a keresletet e berendezés iránt, és ugyanilyen hatású volt az is, hogy a műtétek során gyakran használtak izomlazító szereket, amelyek átmenetileg a páciens légzőizmait is megbénították.

Vezető képünk illusztráció.