Kizsákmányolástól a szökésig – Maris története

Bár a napi média-fősodort rendre nem érinti, azért a magyar dokumentumfilmesek évről évre szállítanak fontos és jó munkákat, amelyek pontos látleletet adnak a napi magyar rögvalóról. E vonulatba tartozik Tuza-Ritter Bernadett rendező Egy nő fogságban című dokumozija, amelyet szerdán este vetítettek a Kortárs Művészeti Intézetben (KMI) a KineDok sorozat keretében. Tuza-Ritter teljesen egyedül, egy kézi kamerával, közel másfél éven át forgatott alkotása eddig több száz millió nézőig jutott el, ott volt a neves Sundance fesztiválon, és jelölték az Európai Filmdíjra is.

E sorok írója a kiváló újságíró Tóth Szabolcs Töhötöm „Az élet meg minden” címmel futó podcast-sorozatában akadt rá, a szerkesztő majd’ két órán át faggatta a rendezőt Maris történetéről. Nem is volt kérdés, hogy a hallottak alapján, képletesen jegyet váltok – mivel a vetítéssorozat díjmentesen látogatható – szerdán a KMI-be.

Tuza-Ritter Bernadett egy főiskolai vizsgafilm témájaként kapta feladatul, hogy forgasson egy ötperces rövidfilmet egy emberről. Korábban, már találkozott a főhőssel, Marissal, aki egy budapesti családnál szolgált, és elhatározta, rá építi fel munkáját.

A forgatás el is kezdődött, és a közös munka alapján napról napra kibomlott egy emberi sors teljes csapdahelyzete, egy 52 éves nő fogságának mindennapi próbatételhalmaza. Amikor a korábban vágóként is dolgozó rendező kézi kamarája elkezdett forogni, a nincstelen és teljes mértékben kiszolgáltatott Maris már tíz éve szolgált az özvegy Etánál és családjánál. A kezdetekkor még Eta hozta el Marist – szinte a kórházból – egy családtól, ahol korábban szolgált és rendszeresen bántalmazták. Az első hetek, hónapok segítőkész hozzáállása hamar totális elnyomásba fordult. Maris cseléd lett, akit teljes mértékben kihasznált Eta, a verbális agresszió és a folyamatosan alkalmazott pszichés terror mellett rendre fizikailag is bántalmazta. Tuza-Ritter Bernadett másfél éven át forgatott a családi házban. Kérdés: miért is engedték? A rendező szerint, egyrészt pénzért, másrészt valóban nem tekintették kizsákmányolásnak mindazt, amit Marissal műveltek.

A film másik főszereplője az a már sokat említett családi vezető, Eta – arcát soha nem látjuk –, aki megszólalásaiban még részben jótevőként is szól szerepéről. Maris a temérdek háztartási munka mellett napi 12 órát dolgozik egy gyárban, fizetését le kell adnia a háziaknak, akik hivatalos dokumentumait is elvették. Akkor ehet és akkor távozhat az ingatlanból, ha arra külön engedélyt kap.

E kizsákmányolás-labirintust tárja fel őszintén az Egy nő fogságban.SzSz

Amikor a rendező aktívan belép a főhős életébe

Tuza-Ritter Bernadett a forgatás közben reagált a helyzetre, és a műfaj íratlan szabályain átlépve segíti és ösztönzi is Marist a szökésre.

E folyamat pedig buktatókkal teli, egyrészt a segítő szervezetek és a hatóságok cselekvőképessége is véges, másrészt Marisnak több évtizedes rutinoktól kellene szabadulnia. A szökés végül sikerül, a főhős ma már családjával él, és talán sikerül(t) új életet kezdenie.

A rendező egy interjújában elmondta, a vetítések utáni beszélgetéseken a közönség sokszor felvetette, a hosszú évek alatt Maris miért nem lépett, hiszen fizikailag nem volt teljesen bezárva. Tuza-Ritter minderre úgy felelt: nagyon nehéz kilépni bármilyen helyzetből, még ha az fojtogató is, gondoljunk bele, egy biztos családi háttérrel rendelkező embernek is mekkora próbatétel kilépni egy rossz munkahelyről egy bántó párkapcsolatból...