Az osztrákok elhatározták, hogy kivégzésével példát statuálnak

Ezekben a napokban arra emlékezünk, hogy 1849. augusztus 16-án az olmützi (város a Cseh Köztársaságban, Morvaország középső részén) osztrák császári haditörvényszék halálra ítélte gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. A magyar szabadságszerető politikust közel két hónappal később, 1849. október 6-án Pesten végezték ki.

A letartóztatás estéje drámai volt

Január 13-án este tartóztatták le Alfred zu Windisch-Grätz herceg katonái gróf Batthyány Lajost, sógora, gróf Károlyi György pesti palotájában. A januári estén katonaság vette körül Károlyi György Egyetem utcai palotáját, ahol Batthyány az estét töltötte. Két tiszt fölment az ebédlőbe, és Batthyány grófot, Windisch-Grätz meghagyásából, fogolynak nyilvánította. Batthyány meg volt lepődve, ám a legkisebb ellenállás nélkül engedelmeskedett. A miniszterelnököt több hónapig a Helytartótanács budai épületében őrizték, majd Pozsonyba, Laibachba és végül Olmützbe szállították.

A bécsi udvar a szabadságharc leverését követően nagy ellenszenvvel viseltetett gróf Batthyány iránt, aki kormányzása idején nem követte el azokat a vádakat, amelyekkel illették.

A miniszterelnök munkássága

Gróf Batthyány Lajos legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Megvalósította, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék. Megpróbálta külföldről hazavezényeltetni a korábban Magyarországon besorozott katonákat. Létrehozta az új törvények által előírt nemzetőrséget, amelynek feladata hivatalosan a belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget, és ehhez honvédeket toboroztatott. Az osztrákokat bosszantotta, hogy Mészáros Lázár hazatértéig, Batthyány vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat, később ezek váltak a nemzeti haderő magjává.

Vádlói pontosan tudták, hogy gróf Batthyány Lajos sohasem akart szakítani Béccsel. Épp ellenkezőleg, elsőként Batthyány – az uralkodóval együttműködve – igyekezett megoldani a délvidéki szerb felkelés problémáját, majd V. Ferdinánd segítségét kérte Jellasics szeptemberi támadásának megakadályozására. Valójában éppen a bécsi udvar volt az a fél, amelyik mindvégig kétszínű politikát folytatott, várva a megfelelő alkalmat, hogy lesújthasson Magyarországra és a magyar szabadságharc egyik fő felelősének kinevezett Batthyány Lajosra. A miniszterelnök, személyes fenyegetettsége ellenére sem menekült el Pestről, sőt, az országgyűlést is igyekezett lebeszélni a december 31-én végrehajtott evakuációról. Kossuth és munkatársai távozása után is a fővárosban maradt, mert úgy gondolta, viselkedésével tudja a legkiválóbban bizonyítani, hogy az általa vezetett magyar kormány soha nem tért le a törvényesség útjáról.

Bár az alkotmányos monarchia híve volt és annak fenntartására törekedett, a bécsi udvarban egyre elégedetlenebbek voltak politikájával, végül belátva, hogy nem tud egyezségre jutni a királlyal, Batthy­ány október 2-án lemondott megbízatásáról és országgyűlési mandátumáról. Ezt követően közkatonaként belépett Vidos József seregébe, de az október 11-i csatában leesett lováról és karját törte. Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották.

Gróf Batthyány a háború megelőzésében is igyekezett aktív szerepet vállalni, ezért 1848 utolsó napján jelentkezett abba a békeküldöttségbe, amely január 3-án Windisch-Grätz elé járult. Valamit azonban az már sejtetett, hogy a Deák Ferenc, Mailáth György országbíró és Lonovics József érsek által vezetett magyar küldöttség tagjai közül a császári fővezér egyedül őt nem volt hajlandó fogadni. Batthyány azonban ezután sem gondolt a menekülésre, hanem visszatért Pestre, és sógora, Károlyi György gróf palotájában élt egészen a letartóztatásáig.

A koncepciós per, amiben elítélték

A miniszterelnököt 1849 augusztusában állították bíróság elé, ahol egy ötnapos bírósági eljárás végén felségárulás vádjával előbb többéves börtönbüntetésre, majd Felix zu Schwarzenberg birodalmi miniszterelnök nyomására halálra ítélték. Batthyány mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi cselekedete törvényes volt, és nem ismerte el a bíróság illetékességét. A bécsi udvar azonban őt tekintette az 1848/49-es magyar forradalom egyik elindítójának, és elhatározta, hogy kivégzésével példát statuál. A koholt vádakat Hegyesy Péter királyi ügyész állította össze.

Az uralkodó nem lépett közbe

Az ítélőszék lehetőséget adott Ferenc József császárnak arra, hogy kegyelmet gyakoroljon Batthyány felett, valószínűleg Schwarzenberg is erre számított. Az uralkodó azonban nem lépett közbe, sőt szeptemberben elrendelte a miniszterelnök Pestre való szállítását. Ettől a pillanattól fogva az elítélt sorsa Báró Julius Jacob von Haynau osztrák császári tábornok, Magyarország tejhatalmú urának a kezébe került. Ferenc József ezzel a tettével gyakorlatilag a halálba küldte gróf Batthy­ányt. Az uralkodó pontosan tudta, hogy a „bresciai hiéna” végre fogja hajtani a halálos ítéletet, viszont az ő keze nem szennyeződött be...

Nem feledhetjük a bécsi udvar gaztetteit

Mint történész és muzeológus bátran kijelentem, hogy amikor a kiegyezés utáni időkről sokan, mint Magyarország felvirágzásáról beszélnek, és Ferenc Józsefet a jóságos uralkodó képében próbálják feltüntetni, nekem a császárral kapcsolatban mindig az aradi 13 és Batthyány Lajos kivégzésének képe tűnik fel. Való igaz, hogy hazánk legnagyobb fejlődését a kiegyezés és az első világháború közötti évtizedekben érte el, de magyar emberként ezekeket a bécsi udvar által elkövetett gaztetteket nem feledhetjük el.

Emléke minden magyarban tovább él!

Felhasznált irodalom:

www.rubicon.hu, www.arcanum.hu, Gergely András: Batthyány Lajos gróf, hu.wikipedia.org, Nagy Csaba 1981: Batthy­ány Lajos utolsó napjai, Farkas Emőd: Gróf Batthyány Lajos élete, Demeter Zsófia, Dér Dezső, Fleisz János: Vértanúk könyve.

„Éljen a haza! Rajta, vadászok!”

Gróf Batthyány Lajost kötél általi halálra ítélték, viszont az utolsó engedélyezett látogatáson felesége egy kis tőrt csempészett be neki, amivel a gróf súlyos sérüléseket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt azonban elkerülte az akasztófát, így hóhérai az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy látta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, azonban az ítélet végrehajtását sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt, akit október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán tudott kimenni a vesztőhelyre, és ott megkönnyebbülten látta, hogy nincs a megalázó akasztófa.

1849. október 6-án, a bécsi forradalom évfordulóján reggel 7 órakor, golyó által kivégezték Magyarország első felelős miniszterelnökét. Gróf Batthy­ányt, aki a súlyos vérveszteségtől támolygott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok!” kiáltotta. Ezek voltak az utolsó szavai.