Dobóváriné Horváth Aranka

2019.06.01. 15:30

Észrevenni a szépet a szűkebb és tágabb világunkban

Nőnek lenni jó! címmel indult pódiumbeszélgetés-sorozat az Aranyhordó Étterem és Pálinkaház teraszán. A folytatásban a június 4-i vendég Dobóvári Zoltánné Horváth Aranka, aki legkedvesebb fotóit is magával hozza a minitárlattal egybekötött közönségtalálkozóra. A házigazdák ez alkalommal kisorsolják a tavaszi évad résztvevőiből a kétszemélyes vacsorameghívást.

Szente Tünde

Somogy megyéből származik a városunkban élő és alkotó, 2017-ben nyugdíjaséveibe lépett óvodapedagógus, akinek pályája a fotózásban teljesedett ki. Az estre készülve a nyugdíjazással együtt járó változások megélésével indítottuk a beszélgetést: – Fel voltam készülve rá. Már jó ideje, mi pedagógusok azzal szembesültünk, hogy kevés a gyerek, emiatt az elbocsátásoktól tartottunk. Örültünk a lehetőségnek, hogy negyven év munkaviszonnyal a hátunk mögött elmehetünk nyugdíjba. A különböző családokból érkező gyerekek előtt „spiccen” kellett lennünk, nem lehetett egyik nap szeretni, másik nap nem szeretni őket. Minden nap adni kellett valamit magunkból a gyerekeknek.

– A bizonytalan helyzetünkben döntöttem a nyugdíjazás mellett. Volt bennem még energia, és van is, de azt gondoltam, már meg is érdemlem, hogy azzal is foglalkozzam, amire a munkám mellett alig maradt időm. Túlságosan is a munkámnak éltem. Úgy gondoltam, akkor kell abbahagyni, amikor az ember még akar élni.

– A tanáraink azt tanították, hogy az óvónői pálya egy hivatás. Ezt mi komolyan vettük. A pszichológiatanárunk pedig azt mondta, minden pályán vannak fontos dolgok, s aki hibázik, kijavítja a hibákat. Igen ám, de a mi pályánkon nem lehet eldobni a hibás darabokat. Amit már egyszer kimondtam, azt már valaki nagyon megjegyezte.

Aranka a fotózásban nemcsak a szépet, hanem a különlegeset is keresi Fotó: Szente Tünde

A Panoráma Fotó Egyesület 2015-ös megalakulásánál bábáskodott, de valójában a fotózás mellett jóval korábban elkötelezte magát: – Családi és óvodai események fotózásával kezdtem. Mindig úgy gondoltam, hogy a fotókkal tudom az emlékeimet megőrizni. Én nem írom le, hanem lefotózom, s arról vissza tudom idézni a történteket. A közösségi oldalak megjelenésével egy időben jött létre az „Így látjuk, MI!” Facebook-csoport. Nekem egy egyszerű gépem volt, de cserélnem kellett ahhoz, hogy másképpen láttassam a természetet, vagy amit lefotózok. A csoport tagjaival személyesen nem ismertük egymást, csupán az interneten keresztül beszélgettünk. Aztán elmentünk ketten, majd hárman és mind többen együtt fotózni. Rendeztünk összejöveteleket, sütögettünk a Duna-parton, hogy egymást jobban megismerjük. Az „Így látjuk, MI!” tagjaiból alakult meg a Panoráma Fotó Egyesület Pálfi László javaslatára, aki az egyesület elnöke is egyben. Azóta kiállításokon mutatkozunk be, Rácalmáson volt az első, azt követte a Széchenyi gimnázium Szivacs Galériájában, majd az MMK Folyosógalériáján rendezett tárlatunk. A fotóinkat már Salgótarjánban is láthatta a közönség. Több fotós internetes oldalon megosztjuk képeinket.

Aranka nevetve árulja el: – Nincs ám nekem olyan nagy önbizalmam a fotózással kapcsolatban! A fiúk szoktak biztatni, hogy küldjem el a képeimet, pályázzak velük. Az ember fotózik, látja a képet, majd azt mondja: – Ez nem jó, mert nem jók a fények, nem jó a beállítás. Ha az ember egy olyan közegben van, ahol sokkal felkészültebbek vannak nála, az jó, mert segítenek. Én főként a természetet fotózom, a stúdiófotózáshoz többet kellene tudnom. Nagyon szeretnék madarakat is fotózni, de azokhoz még jobb technikai felszerelésre lenne szükségem. A pillangók, az épületek és a táj fotózásához már rendelkezésre állnak az eszközeim, valójában a szabadtéri portréhoz is. Különleges arcok izgatnak, olyanok, amelyek tükrözik a személyiséget. A szép nagyon szubjektív, ami tetszik nekem, az nem biztos, hogy másnak is kedvére való. Ha valakinek tetszik az, amit lefotózok, az nekem jól esik, azt szeretem, ha valaki meg is indokolja miért. Ahhoz viszont kétség nem fér, hogy „Szép a világ!”

Hosszabb ideje több szálon elkötelezett a környezetvédelem ügye mellett: – A természetet nagyon szeretem. Falusi lány vagyok, a természetben nőttem fel. A dunaújvárosi virágosítási pályázaton az óvodának több díjat nyertünk. Elődöm nyomdokain haladva, szorgalmaztam folyamatosan a virágosítást, a madarak és fák napja, a madárkarácsony programokban részvételünket. A gyerekekkel közösen vetettünk, ültettünk, a folyamat és a végeredmény dokumentálására rendszeresen küldtem be fotóimat. Az óvoda falairól is visszaköszöntek az évszakokra jellemző képeim, amelyek a környezeti nevelés részévé váltak.

A hivatás iránti maximalizmusa nem zárta ki a családalapítással együtt járó örömöket: – Ahogy nőttek a gyerekeim, Zoltán és Évi, bejöttek az óvodába segíteni nekem. Felléptek, zenéltek, hangulatot teremtettek. A gyerekeim besegítettek az óvodások ajándékainak készítésébe. Maximális támogatást kaptam otthonról. A férjem megtanította a számítógép használatát, és amikor vezető lettem, ez nagyban megkönnyítette a munkámat. A gyerekek felnőttek, a lányom Kecskeméten, a fiam Dunaújvárosban él.

„Az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” programhoz is kapcsolható az óvodapedagógusokból létrejött Tikiriki Bábegyesületük, amelynek idővel a vezetője lett: – Az esztétikai munkaközösségből nőtte ki magát, kellemes emlékeket idéz fel bennem. Amikor azt láttuk, hogy a gyerekek értik, boldogok és tapsolnak, minden fáradozást megért. Szép időszakunk volt, csak egy volt a baj, hogy kiöregedtünk – és ismét jót nevet.

S hogy a humor mennyire része a személyiségének, arra példaként szolgálhat egy közösségi oldalas legutóbbi osztása: „Sokat tanultam a hibáimból… Azon gondolkodom, csinálok még néhányat.”

A nyugdíjasévei tervekkel teli, nem riad vissza az extrém sportok kipróbálásától sem, amiről többet megtudhatunk a június 4-én, 18 órakor kezdődő pódiumbeszélgetésen.

Pedagógiai pályakép, végzettségek

Az Óvónői Szakközépiskolában (Kaposvár), majd a Soproni Óvónőképző Intézetben szerzett óvónői képesítést.

A Budapesti Tanítóképző Főiskolán vezető óvodapedagógus, a Tessedik Sámuel Pedagógiai Főiskolán (Szarvas) gyógy-testnevelő, majd később Budapesten gyógymasszőr végzettségre tett szert.

Vésén, Marcaliban, majd hosszabb ideig Dunaújvárosban óvónőként dolgozott 2001-ig, azt követően nevezték ki az Aprók Háza Napközi Otthonos Óvoda vezetőjévé, később a Dunaújvárosi Óvoda egységvezetőjévé.

Negyven év munkaviszony után az aktív nyugdíjas életformát választotta, hogy több időt szánhasson családjára, hobbijaira, s hogy kipróbáljon olyan dolgokat, amelyekre korábban sem ideje, sem bátorsága nem volt.

Óvodapedagógusként továbbra is segíti kulturális programok gyermekfoglalkoztató kreatív programjait.

A Panoráma Fotó Egyesület alelnöke.

Jó kapcsolatteremtő-, kommunikációs- és konfliktuskezelő képességgel rendelkezik.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában