Leonardo da Vinci, minden idők legzseniálisabb polihisztora

Dunaújváros Leonardo hadmérnök, tudós, matematikus, anatómus, író és költő, valamint zeneszerző és építész is volt. Egy zseni, akinek végtelen kíváncsisága csak felfedezéseinek eredményeivel volt egyenlő. Sokak szerint ő volt minden idők egyik legműveltebb embere.

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született az itáliai Vinci város melletti Anchianóban. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci, az Vinciből valót jelent. Születésekor a neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, Piero fia Vinciből. Apja ser Piero a városka jegyzője volt, édesanyja, Caterina pedig egy parasztlány, aki egy előkelő családnál szolgált. Egyes források szerint Caterina rabszolgalány volt, akit a törökök raboltak el, majd később Dalmáciában adtak el. Martin Kemp művészettörténész, az Oxfordi Egyetem professzor emeritusa szerint viszont Caterina valójában egy helyi lány volt.

Leonardo alapfokú iskoláit szülővárosában végezte el. 11 féltestvére is volt, egyikük Mátyás magyar király udvarába is eljutott.

A firenzei gyakornoki iskola

Egyes feljegyzések szerint 1469-ben, mások szerint már három évvel korábban került a firenzei Andrea del Verrocchio szobrász és festő műtermébe gyakornoknak, ami akkor egyfajta elismert mű­vész­iskola volt, ahol a többi között az ötvösség tudományát is el lehetett sajátítani. Itt megtanulta a vázlatkészítés, a festészet és a szobrászat alapjait. 1472-ben már önálló mester és festő lett, de továbbra is tanítója, Verrocchio házában lakott, mert az ottani műhely biztosított lehetőséget kibontakozó tehetségének. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény a Verrocchio Krisztus keresztelése című munkájának angyalfigurája, amely egyes művészettörténészek szerint saját gyerekkori arcképére készült.

Az ifjú festő egyre sikeresebb lett, ezért 1478-ban őt bízták meg azzal, hogy készítse el a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképét.

Elbűvölő, társaságkedvelő ember volt, ezért is érdekes, hogy élete során nem esik szó feleségről vagy szeretőkről. 1482-ben Milánóban Ludovico Sforza herceg megbízta Leonardót, hogy készítse el apja, Francesco Sforza herceg lovasszobrát, de csak az alkotás agyagmodellje készült el, amelyet aztán a Milánót megszálló francia katonák elpusztítottak. A szobor makettje viszont a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható.

Az utolsó vacsora

Ekkor már ünnepelt művész volt, elhalmozták megrendelésekkel, 1498-ban készíti el talán legismertebb művét, a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában megfestett freskóját, az Utolsó vacsora címűt. Rögtön elkészülte után a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni, és az akkori nyugati világ főműveként tekintettek rá. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat, a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utaltak. A műben lélektanilag és egyéniségként is elemezve vannak az apostolok, látszik, hogy Júdást, az árulót kirekesztik a közösségből, mégis valahogy ellenpontot képez Jézus alakjának. Érdekes, hogy Leonardo nem fejezi be teljesen Jézus arcának az ábrázolását.

A hírnév tetőfokán

Leonardo rövid mantovai és velencei kitérői után ismét Firenzébe költözött, hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben már Cesare Borgia (VI. Sándor pápa sokat vitatott fia) szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény és hadigépezet vázlatai. 1503-ban kezdte el festeni másik világhírű művét, a Mona Lisát. A munka három évig tartott, mert állítólag a mester két évig azon tépelődött, hogy milyen legyen a hölgy mosolya. Ezzel egy időben dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében Az anghiari csata című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel.

Leonardo a tudós, mérnöki állásban

Az építész Leonardónak számos vázlata maradt fenn, amelyet mások meg is valósítottak, de egyetlen megmaradt épület sem neki tulajdonítható. Nem fejezte be tudományos írásainak összegyűjtését sem a perspektíváról és a festészetről. A filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is elmaradt. Már életében nagy művész hírében állt. Ha a pápa büszkesége Michelangelo volt Rómában, Leonardo Milánó hercegé, később pedig a francia királyé volt, akik nagyra becsülték.

XII. Lajos francia király kérésére Milánóba utazik, ahol 1508 után egy ideig otthonra is talált, itt ugyanis elnyerte a milánói udvari művészi és mérnöki állást. Hivatali kötelezettségei mellett számos tudományos eljárást fejlesztett ki, sokat kísérletezett e téren, amiről több kézirata is készült, amelyek azonban évszázadokig rejtve maradtak. Eleinte az optika és a vonalperspektíva érdekelte, azonban ahogy növekedett tudása, úgy nőtt az általa vizsgált területek nagysága. 1500 körül a csatornaépítés (itt vízkiemelő szerkezetet tervezett), továbbá a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított.

1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa kérésére matematika és természettudományok tanulmányokat folytatott, elsősorban a Róma környéki mocsarak kiszárítása végett, de konkrét eredmény nem született. Milánóban a művészi emberábrázolás tökéletesítésének szándékával fogott bele különböző tudományos igényű boncolásokba, igaz titokban, mert az egyház ezt akkor szigorúan tiltotta.

Alaposan figyelte a természeti környezetet, számos értékes megfigyelése alapján több tudományág is jelentős előfutárai között tartja számon. Egyebek között felismerte a földkéreg függőleges mozgásait és azt, hogy a földtörténeti múlt számos eseményére következtethetünk az ősmaradványok vizsgálatából.

1517-ben I. Ferenc „a legkeresztényebb” francia király meghívja az udvarába, így Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött.

A francia király kegyeltje – megbecsült művész

Két évet töltött itt, személyét hatalmas tisztelet övezte. Mint a király első festője, mérnöke és építésze címe évenkénti 1000 écu (középkori francia pénzérme) fizetéssel járt, ami akkor nagyon komoly összeg volt. Leonardo csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek, térképek rajzolásával foglalatoskodott, mindezt bal kézzel tette, mert jobb karja megbénult. Sokat foglalkozott az idő körforgásának bemutatásával is, de környezete akkor ezt nem értette meg, így hamarosan feledésbe is merült. 1519-ben megbetegedett és május 2-án, 67 éves korában elhunyt.

Felhasznált irodalom:

Tudomány és művészet. Válogatás Leonardo da Vinci művészeti írásaiból. Leonardo da Vinci mester, firenzei festő és szobrász könyve a festészetről. Sigmund Freud: Esszék – Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke. Wikipedia.org. Mult-kor.hu.

A világ legérdekesebb mosolya

A Mona Lisa (más néven La Gioconda) Leonardo da Vinci 1503–1519 között készült leghíresebb festménye, remekműve, ami jelenleg a párizsi Louvre-ban van kiállítva. A kép 77x53 cm nagyságú, nyárfatáblára olajjal festett portré. Egy rejtélyes, megfontolt választékossággal teli, bölcsességet sugárzó női mosoly egy érdekes tájban. Sokak szerint talán az egész festészet történetének legismertebb alkotása. Ez köszönhető annak, hogy a kép „női” arca gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosították. A képet 1911-ben ellopták, de 1913-ban előkerült. Leonardo soha nem nevezte el a képet (a reneszánsz idejében még nem volt szokás a képeknek címet adni). A Mona Lisa címet Giorgio Vasari, az életrajzírója adta 31 évvel a művész halála után. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony, asszonyom) szónak.

A Gioconda a gondtalant jelentő Giocondo név nőnemű alakja. A kép rejtélyes mosolya miatt a cím e kettős jelentéssel játszik.