Horrorfilmbe illő útkeresés három novellában

Ha létezik tökéletes horrorfilm, ami nem ijesztgetésre és szellemkislányokra alapoz, akkor arra nagy hirtelen csak két példát tudok mondani. Az egyik a Mártírok, amit sosem vagyok hajlandó újra nézni, de még felidézni sem, a másik pedig a Taxidermia. Igaz, utóbbi nem ezzel a céllal született, és nem is a klasszikus értelemben vett horror, de rendesen megdolgoztatja a gyomrunkat, a könnycsatornánkat, de még az ágyékunkba is beletapos. Sarkantyús csizmával.

A film három cselekményszálat, azaz három (első blikkre) különböző történetet mutat be kemény, sűrű, intenzív nyolcvanhat percben. Az elsőben Morosgoványi Vendel vergődését láthatjuk, a mindenhonnan kívülálló katona gyakorlatilag alkalmatlan valamennyi feladatra, de legalább szava sincs, így az egyetlen feloldozást az erotikus fantáziálásában nyeri. Itt még túl sok aggasztó dolog nem történik (bár a kakas és a luk története bántóan fájdalmas), ugyanakkor jól előkészíti a későbbi atmoszférát, amit a második szál fokoz tovább.

Itt ismerhetjük meg Balatony Imrét, Morozsgoványi sarját, a zabálóbajnokot. A Parti Nagy Lajos Hullámzó Balaton című novellája alapján vászonra vitt történetben Balatony Imre zabálja magát degeszre, először gyerekként, később pedig már felnőtt férfi korában hasonlóan nagy étkű és termetű feleségével. Itt nem az ételek élvezete a lényeg, itt a kontrollgyakorlás a saját test felett, az a hatalomérzet, amire Imre már gyerekkora óta vágyik, mert semmilye sincs, csak feneketlen bendője, és semmiben nem tud teljesítményt felmutatni, mint az evőversenyekben. A naturalisztikus zabálós-hányós-rengőhájas sztori igencsak felkavaró, és a szülők tusájával nem is ér véget. Megszületik Balatony fia, akit jó pár év ugrással ismerünk meg. Állatok kitömésével foglalkozik, és eteti a már mozgásképtelenre hízott apját és macskáit, akik életük végéig csak zabálnak, a kedves papa pedig már papírostul falja a csokoládét, és megeszi a fia lelkét is. Az ifjú, instabil és beteg elméjű ifjabb Balatony megelégeli mindezt, nyitva hagyja a macskák ketrecét, akik napok múltán a nagy zabáló gyomrából táplálkoznak. Hogy az állattömő Lajos hogyan tesz pontot az őrület végére, legyen (durva) meglepetés. Örök körforgást, az emberi test vergődését, vágyak kiteljesedését és visszafolytását látjuk, megerőszakolva, kihányva, kitömve. Tömény tanítás, csak erős idegzetűeknek.