Groteszk katyvasz vagy kedves mestermű?

Meglepően sokat és még meglepőbben ügyesen prezentálva, miközben az egész mégiscsak magyar marad, ízig-vérig, de cseppet sem bántóan. Pont annyira, hogy ne vegyen el a film alapgondolatából a budapesti kispolgári élet abszurd önreflexiója. A Liza, a rókatündér képében megszületett a magyar Amelie, legalábbis kísértetiesen hasonló a főszereplő, Liza alakja a francia kultuszfigurára. Ez esetben azonban nem azért nincs párja a főszereplőnek, mert senki nem kelti fel az érdeklődését, hanem azért, mert eleinte el sem hagyhatja annak az öregasszonynak a lakását, akit házi gondozójaként ápol, később pedig azért nem, mert megátkozzák. A réges-rég halott japán zenész, Tomy Tani szelleme rókatündérré változtatja Lizát, puszta féltékenységből, hiszen eddig Lizának csak Tomy volt, Tomynak pedig csak Liza.

Naiv főhősnőnk abszurd, szándékolatlan ámokfutása

Az egy dolog, hogy a jelöltek sorra halnak meg mindenféle abszurd körülmények között, de az egész forgatókönyv annyira groteszk, hogy akár Örkényre is kenhetnénk bizonyos jeleneteket, vagy ha másra nem, Parti Nagy Lajosra, de ez csak emel a film értékén.

A rókatündér motívum egyébként nem véletlen, Liza megrögzött japánkultúra-rajongó, bár ez végül is nézőpont kérdése, hiszen ugyanazt a Tomy Tani számot hallgatja folyton, és ugyanazt a szerelmes regényt olvassa újra és újra, sőt, már fejből fújja valamennyi sorát, de ez az álomvilág segíti őt abban, hogy nyomorúságos életét ne gyűlölje meg teljesen és visszafordíthatatlanul. A rókatündérekről pedig tudni való, hogy olyan gyönyörű, női alak felvételére is képes lények a japán kultúrkörből, akiket arra kárhoztatott a sors, hogy lehetséges párjukkal, párjaikkal szerelmük beteljesületlen maradjon. A partner mindig meghal, a rókatündér mindig magányos marad. Liza is ezt az utat kezdi járni, és minden hajmeresztő történést ugyanazzal az ártatlansággal és ősztinte, naiv, butácska csodálkozással fogad a film első percétől az utolsóig.

A happy end manapság már nagy luxus, győződjön hát meg mindenki magának arról, hogy megtörik-e az átok, vagy Lizával örökre és visszafordíthatatlanul elbánt Tomy Tani. Érdemes többször megnézni a művet, mert bár roppant szórakoztató, mégsem kell megkövezni azt, aki elsőre vagy másodjára nem tud vele mit kezdeni. Nevetni viszont biztosan fogunk.