A banyák, és amire gombot kellene varrnunk

A birkatürelemmel kikísérletezett skót jószág ritka hatalommal bírt: megosztotta az emberiséget. A klónozott birkában sokan a jövő csodafegyverét látták, mások az elembertelenedéstől féltették a világot. Esélye volt mindkettőnek.

Mára megemésztettük a biotechnológia vívmányát – képletesen persze, mert Dolly birkát nem küldték vágóhídra, hatévesen – a természet rendje szerint – kimúlt.

Miközben e tudományos csodától volt hangos a világ, a New York Times csendesen adta hírül, hogy egy amerikai atomfizikus megmérte a semmit. A „nevenincs” Steve ­Lamoreaux vett két fémlapkát, meg egy szupervékony drótot, és először igazolta kísérlettel az elektrodinamikus kvantumelmélet feltételezését. A tudósok szerint, ha a semmi nem teljesen semmi, akkor a világmindenség kitágulhat, vagy összezsugorodhat (megsemmisítve például a Földet).

Az is elképzelhető, hogy az einsteini téridőgörbületek mentén, a fekete lyukak adottságaival elvben lehetséges kozmikus méretű helyváltoztatás, sőt, az időutazás is. Ennek átgondolása szédülés nélkül ad némi fejtörést, a fizikusok azóta is rágódnak rajta.

Hogy mennyi az annyi? Az atomok közötti helyet, és a világmindenséget betöltő „izé” darabkái egy másodperc tíz a mínusz negyvenharmadikon részéig léteznek... A kicsiség ne tévesszen meg senkit. A Nagy Semmi mérhető, következésképp van (!) mit (!) mérni (!). Ebből – a formális logika szerint – arra következtethetünk: a semmi fogalma nem létezik.

Na, erre varrjunk gombot! Nekem pláne nehéz, mert a fizika sosem volt erős oldalam. Egyszerűbb példákon szimulálva a jelenséget: ha nincs üres, nincs teljes sem. Innentől kezdve minden viszonylagos, és az ellentétpárokról alkotott szilárd fogalmaink alapjai bizony meginognak.

Sötét és világos, véges és végtelen, mikro és makro, esetleg jó és rossz, kezdet és vég, netán lét és nemlét. Kezdhetjük újra a dolgok definiálását?

Még bebizonyítják, hogy a szép az igazából csúnya, ami nekem rokonszenves gondolat, mert gyerekként nem Hófehérkének, hanem a hátrányos helyzetű banyának szurkoltam. Aztán idő kérdése, hogy felvessék: a kívül lévőt belül kell keresni, s ami belül van, az valójában a kinti.

És beigazolódhat az is, hogy nincs fent és lent, mert ami itt van, az van ott is, és fordítva. „Amint lent, úgy fent – miként Triszmegisztosz, a beavatott egyiptomi pap a Tabula Smaragdinában lefektette. Tételei minden tudományok kvintesszenciájaként ismeretesek, ám a bölcselők még ma is csak pedzegetik, miként kell értelmezni.

A mérhető semmi – az viszont egyértelmű. „Nehéz” tétel. Fajsúlyos kérdés. Szóval nem semmi. Mert lehet, hogy amit eddig tanultunk, nem több, mint egy banyáról szóló mese, ami egy buzgó fizikus miatt – vigyázat, múlandó szóhasználat – semmivé foszlik.