Szupercella érkezőben, vitorlák a szélviharban

Világszinten Eminem volt az első, akit nemcsak hogy elfogadott, de el is ismert ez a szubkultúra.

A magyar helyzet egy teljesen más tészta, nálunk kultúrától függetlenül hiteltelen a gengszter-rap műfaja, és bár műbalhéktól nem mentes a szakma, azért meg kell hagyni, hogy elég távol állunk az erős teljesítmény fogalmától.

Aztán jött ez a Závada Péter nevű srác és összefogott Süveg Márkkal, és megteremtették a minőségi hiphopot kishazánkban. Az Akkezdet Phiai névre keresztelt produkció szövegei aktuálisak, szellemesek, intelligensek, és egyszerre szolgálnak ki nagy tömeget és szűkebb rétegeket is. De van valami, ami talán Akkezdeten is túltesz, ez pedig Závada szólóprojektje, a trAnzKaPHka.

A produkció neve már önmagában feltételez valami költőit, és azt is kapjuk mind a hat számban, amit várunk. Nem meglepő, hogy Závada Pál író-költőként is tevékenykedő fia egészen elképesztő szövegeket ír kiszámíthatatlan, zseniális rímekkel és frenetikus szójátékokkal, viszont ezt nem illik családi ártalomnak nevezni, és talán nem is az. A Závada által megfogalmazott társadalomkritika minden oldalról megközelíti legégetőbb problémáinkat, s teszi ezt úgy, hogy semmi kínos bicskanyitogatás nem történik közben. A legzavarbaejtőbb talán nem is ez, hanem a másik fő téma, amit körbejár, ez pedig a kábítószer. A Kodein vagy a Szupercella szinte kínosan pontos képet fest a lelakott garázsokban folyó történésekről, mintha saját tapasztalatokat, emlékeket venne elő, amiket vastagon belepett már a fehér por. És ez a festmény él, igazi és semmi máz nincs rajta, ami majdnem hogy menővé tenné a lecsúszott modern narkósok életformáját, ez azonban nem menő, hanem kiábrándító, de éles. De mégsem a narkósokról énekel, azaz rappel, hanem a fiatalság elkeserítő helyzetéről, arról a posványról, amibe néhányan a céltalanságuk és a tompa világképük mellett süllyedtek el, és azért elég mélyre.

Ezeket az elég súlyos problémákat fülbemászó, de nagyon nem bulis zenei alapra fekteti Závada, és mivel kifejezetten kellemes orgánuma van, talán jobb is hallgatni, mint az Akkezdet Phiait, ahol Süveg „Said” Márk mogorvább, mélyebb hangja néha kizökkent a Závada-élményből. A legnagyszerűbb viszont az, hogy a Kastély annak az elismerését is kivívja majd, aki nem rajong a hiphop, rap műfajokért.