Magyar résztvevők az Újkori olimpián

Az ókori olimpiai játékok eszméjének felélesztése, vagyis az újkori olimpiai játékok létrehozásának ötlete egészen 1892-ig nyúlik vissza. Az újkori olimpiai játékok atyjának tekintett Pierre de Coubertin francia báró, mellesleg pedagógus, történész, sportvezető, az Unions Les Sociétés Francaises de Sport Athlétiques titkáraként a szervezet fennállásának ötéves évfordulóján rendezett ünnepségen 1892-ben vetette fel először az olimpiai játékok felélesztésének gondolatát, majd egy év múlva konferenciát hívott össze, Kongresszus az olimpiai játékok felújításáért címmel. 1894. június 23-án azután Párizsban megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amelynek első elnöke a görög Dimitriosz Vikélász lett, Coubertin pedig a főtitkár. Az új testületnek tizenhárom tagja volt, köztük a magyar Kemény Ferenc.

Az első tennivalója a NOB-nak az volt, hogy eldöntse, mikor és hol rendezzék meg az első újkori olimpiai játékokat. Coubertin amellett érvelt, hogy az első olimpia 1900-ben Párizsban legyen a világkiállítás keretén belül. A görög elnök azonban Athénra szavazott. Coubertin később belátta, az ókori játékok hazájának, Görögországnak ősi jogai vannak. Azután kiderült, Vikélasz nem a kormány nevében beszélt, sőt, a görög vezetés szembefordult a tervvel, mondván, nincs meg az anyagi háttere annak, hogy Athén olimpiát rendezhessen. Ekkor merült fel igen komolyan Budapest neve a millennium alkalmából mint rendező. Végül Coubertin megnyerte az ügynek Konsztantinosz görög trónörököst, aki vállalta a szervezőbizottság elnöki tisztjét. Az ügy mellé állt Jeórjiosz Avérof görög milliomos, aki finanszírozta az olimpiai stadion megépítését, ami márványból készült. (Avérof távol maradt a játékoktól, mert attól félt, a túl nagy örömtől megszakadna a szíve.)

Az első játékokon tizennégy ország vett részt, kétszáznegyvenegy férfiversenyzővel, akik eredetileg tíz – de a rossz időjárás miatt az evezés elmaradt – ezért csak kilenc sportág – atlétika, birkózás, kerékpározás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás, vívás – negyvenhárom versenyszámában mérték össze tudásukat. A mieink már ez első játékokon kiettek magukért, hiszen a hét versenyzőnk két arany-, egy ezüst- és három bronzérmet gyűjtött, ezzel az éremtáblázaton a hatodikak lettek. Összesen harmincnyolc pontot szereztünk.

Dicséretes teljesítmény

Az éremtáblázaton az Egyesült Államok végzett az élen (11 arany, 7 ezüst, 2 bronz), a második Görögország (10, 17, 19), a harmadik pedig Németország (6, 5, 2) lett.

Első aranyérmünket az úszó Hajós Alfréd szerezte meg száz méteren, majd 1200-on is a legjobbnak bizonyult. Hajós a jéghideg tengeröbölben negyvenezer ember előtt úszott, testét ujjnyi vastagon faggyúval bekenve. (Tízfokos volt a víz, miközben itthon a Rudas fürdő huszonnyolc fokos vízében készült.) Teljesítményét még a parton várakozó I. György király is dicsérettel illette, majd megkérdezte az ifjú sportolót, hogy hol tanult meg így úszni? Hajós Alfréd vagy humoránál volt, vagy zavarában csak annyit felelt: „A vízben, felség!”

Az eredményhirdetésnél a zenekar az osztrák himnuszt kezdte el játszani (az Osztrák–Magyar Monarchia miatt), mire a magyar sportolók teli torokból énekelni kezdték a magyar Himnuszt.

Az első olimpiai játékok magyar résztvevői

Dáni Nándor (atléta, ezüst), Hajós Alfréd (úszó, két arany), Kakas Gyula (tornász, helyezetlen), Kellner Gyula (atléta, bronz), Szokolyi Alajos (atléta, bronz, negyedik), Tapavicza Momcsilló (teniszező – bronz, birkózó – negyedik, súlyemelő – hatodik), Wein Dezső (torna, helyezetlen).

Az ezüstérmünket Dáni Nándor atlétikában (800 méter), a bronzokat pedig Szokolyi Alajos (atlétika, 100 méter), Kellner Gyula (atlétika, maraton) és Tapavicza Momcsilló (tenisz, egyes) szerezte.

Az első újkori olimpiai játékokat a görögök vendégszeretete, és lelkesedése tette igazán sikeressé, valamint az a tisztelet, amivel a más országokból jött versenyzők teljesítményének adóztak. A görögök annyira magukénak érezték a játékokat, hogy még az athéni alvilág is önmérsékletéről biztosította a rendőrfőnököket, és az olimpia alatt még csak egy zsebtolvajlás sem történt. A görögök nem is akarták kiengedni kezükből az olimpiai játékok rendezésének jogát, de végül Coubertinnek az elképzelése győzött, amely szerint négyévenként mindig más-más helyen kell találkozniuk a világ sportolóinak.

Forrás: A sport krónikája (Officina Nova), hirmagazinsulinet.hu, hu.wikipedi.org.

A legnagyobb görög siker

A maratonfutó Szpirídon Luísz győzelme volt. Ezt a versenyágat a hagyományok miatt komoly érdeklődés övezte. Avérof a verseny előtt kijelentette: ha görög versenyző nyer, a győztes elveheti lányát és további egymillió

drachma hozományt adományoz leendő vejének. De nem ő volt az egyetlen, aki ilyen nagyvonalú felajánlást tett. Egy borbély élethosszig tartó ingyen borotválást, egy csokoládégyáros tíz mázsa édességet, egy szabó életen át tartó szolgáltatást kínált a győztesnek. (hirmagazinsulinet.hu)