Baráth Adél Idegenség című tárlatához elengedhetetlen az elmélyülés

Adél mély gondolkodó. Képei értelmezéséhez is szükséges egyfajta elmélyülés, hiszen a művésznő semmit nem szeretne a szemlélő szájába adni. A kiállítás képeinek sem adott egyenként címet, azt mondja, szeretné, ha mindenki a saját érzéseire hagyatkozva látná meg a festmények üzenetét.

A tárlat címe: Idegenség. A művek elkészítésénél ez az idegenségérzés jelentette az inspirációt Adél számára. Egy sátoraljaújhelyi kirándulásról hazatérve megpillantott egy kőfalat, amire élénkpiros szív volt felfestve. A természet adta kő és annak naturális színvilága, nyersessége, valamint az ember által készített, rikító színű alakzat között feszülő ellentét adta az ihletet a munkákhoz. Adél többféle természetes színű akvarellfesték és ragasztószalagok segítségével kőfaktúrákat hozott létre a vásznon, majd az alapok nyugalmát többnyire geometriai formákkal vagy emberi alakokkal törte meg. Az inspirációt adó kőfal jegyében ő is játszott a színek ellentétes világával, így a felfestett alakzatok szinte lekívánkoznak a képekről, mégis harmonizálnak, és megvan a pontos helyük a kompozícióban.

Adél egyes munkáin saját haikuit is megjelenítette. Tematikában nem, szerkezetben azonban tartja a hagyományos haikuk formai követelményeit. Nemcsak festményein, hanem irodalmi alkotásain keresztül is az idegenségérzet, a harmónia és a káosz, a szürke melankólia és a fény közötti feszültség érződik. Ugyanakkor nem szabad borúlátást feltételeznünk a munkák mögött, csupán a világ másik aspektusa jelenik meg egy magasan funkcionáló érzékenységen keresztül. Baráth Adél kiállítását április 26-ig látogathatjuk a Bartókban.