Nagy sikerű előadás Előszálláson

Ugye ismerős ez a cím? Jól emlékeznek, Arany János egyik tanulságos verséé az eredeti. Az idei telet az előszállási amatőr színjátszók arra használták fel, hogy színre vigyék a Nyúl Mihály-féle átiratot, Gajdó András tanár úr rendezésében. A tavalyi produkciójukhoz hasonlóan, nagy sikerrel.

Remekül mulat a Mester Bandi bácsi remekül mulat a rendezői székéhez passzított Mester! megszólításomon:

– A magyar kultúra napjára egy-egy színdarabbal készültünk az elmúlt hatvan évben. A Színjátszó Kör elindítása Ősi Györgyné ötlete alapján vetődött fel, aki a nyugdíjasklubban azt mondta nekem: „rendezhetnél nekünk valamit”! Ez 2016-ban történt, és most már túl vagyunk a második bemutatón. Az első „A fülemüle” volt, amit tizennégy alkalommal, nagy sikerrel mutattunk be a térségünk sok településén.

– A darab alapjául szolgáló verset én magam találtam, és ezt megbeszéltem a szövegkönyvet író Nyúl Mihállyal. Ma is aktuális a történet. Az utolsó pillanatig tartottak a mostani darabbal kapcsolatos alkotóvitáink. Nem várt, zajos sikert hozott a bemutató. Az előadás visszhangjában több volt a dicséret, mint az elmarasztalás, de a kritikát is meghallgattam, mert az is előfordult. Minden szereplőt ismerek, hiszen többségükben az egykori tanítványaim állnak a színpadon. A február végi újabb előadás után újra tájolni fog a csapatunk.

Gajdó Bandi bácsi hozzátette azt is: – A mi produkciónk teljesen kollektív munkából, rengeteg szervezőmunka, ötletelés nyomán született. Ez igaz a rendezésre, a díszletezésre és a kellékek valamint a jelmezek készítésére is. Akihez kéréssel fordultam, mindenki szívesen segített. Ha le kellene osztályozni őket, akkor biztosan ötöst adnék mindenkinek. És még egyet szorgalomból is. Volt, aki a gyógykezelését is későbbre halasztotta a bemutató miatt.

Parancsmúzsa hatására

Az Előszállási Színjátszó Kör egy évvel ezelőtt sikerrel járta a térséget a Fülemüle című darabjával. A lendületbe jött alkotói csoport a megérdemelt gratulációkból építkezve új produkcióval, a Bajusz című darabbal söpörte be a legújabb vastapsot. A rendező Gajdó Bandi bácsi, az átiratok szerzője ezúttal is Nyúl Mihály. A táncmester Czuppon Péter.

Verne után szabadon…

Nyúl Mihály álmodozó fia‑talember volt. Az elolvasott Verne-könyvek talán teljes palettája után, nem is csoda, hogy hajóskapitány szeretett volna lenni. Mielőtt még elszomorodnánk az életének folytatásán, amit ugyan sikerrel, de kemény realista pályán, és persze szárazföldön vitt végig, úgy tűnik, visszatért az irodalomban meglelt gyökereihez.

Az igazán soha le nem tett könyvekre, a fantáziájának szabadon eresztésére, most a nyugdíjaséveiben talán ismét a kedve szerint való időt szentelhet. Szellemének újraszületése közben, talányos késztetésre, maga is tollat és talán billen­tyű­zetet ragadott. Hacsak a tőle nem szokatlan példás önfegyelemmel megálljt nem parancsol önmagának, íróféle ember lesz belőle. Az átiratai máris zajos sikereket hoztak.

– A Bandi bácsival az én „parancsmúzsámmal”, aki hajdanában roppant szigorú tanerő volt, már hatvanéves a munkakapcsolatunk. Na jó, egy kis szünettel, hiszen a tanítványa voltam az általános iskolában. Géplakatosként kezdtem, de végül a mezőgazdaságban dolgoztam végig az életem jó részét. Máig is nagyon szeretek olvasni.

Arany János után szabadon, vagy vakmerően?

– Eleinte nagyon sok lelkiismeret-furdalást okozott a magamnak föltett kérdés: hogy jövök én ahhoz, hogy hozzányúljak Arany János művéhez? Az első két hétben arra kerestem megoldást, hogy miként tudnám lerázni magamról ezt a terhet? A mi Bandi bácsink azonban nem hagyott békén, ezért belefogtam. Több-kevesebb sikerrel arra törekedtem, hogy az eredeti szöveg ritmusában és hanghordozásával írjam meg ezt a változatot. Elismerem, mivel nem vagyok szakértője a dolognak, megszenvedtem az átirattal.

Igazából nem új verseket akartam írni a darabba. Inkább az eredetinél jobban kibontottam a történetet. Ezekre a mostani kalandozásaimra egy-egy szóval, vagy gondolattal Arany is utal. Az eredeti mű születése óta, bizonyos szempontból a világban szinte semmi sem történt. A hiszékenység, az emberi gyarlóságok kihasználása, talán egy kicsit modernebb változatban ugyan, de változatlan maradt.

A darab színrevitelével az orrunkra koppintás volt a cél: ébredjünk fel emberek! Ne legyünk az álmaink rabjai és ezért hiszékenyek! Nem is kell mindent szó szerint kimondani, hiszen talán ősidők óta, ahogy a darab egyik szereplőjétől is hallhatjuk: egy „kacsintó országban” élünk, mert az összekacsintásból is ért a magyar ember.

Kínos, ironikus, máskor harsány kacagásra késztető helyzetek követik egymást, amiből akár tetszik – akár nem, magunkra és a saját világunkra ismerhetünk.

Összehúzott függöny előtt kapott helyet

A darabban egy embert próbáló hosszú bevezető monológot kapott. Hozzáteszem, hogy saját magától, hiszen ő írta, a rendező által elvárt terjedelemben. Ezzel, akár a régi időkben, fölvázolja a publikumnak a fordulatokban gazdag történetet, jelezve a drámai fordulatokat és elegendő kérdőjelet helyez el ahhoz, hogy a néző figyelme egy pillanatra se kalandozzon el.

– Nagyon nagy feladat volt ennek a hosszú bevezetőnek a megtanulása. Ahogy mások talán az esti imájukat, úgy én a saját szerepemet mormoltam minden alkalommal. Nem engedhettem meg magamnak a tévesztést, és azt sem, hogy elkalandozzék a figyelmem. A siker mindig feldobja az embert, de én nem szeretek szerepelni. A szelíd, baráti erőszak hatására azonban mégis kötélnek álltam, és átléptem a saját árnyékomat.

– Ez nem egy modernkedő darab, de végül mégis interaktívvá válik. A nézők összeforrnak a szereplőkkel és akár tapsokkal, de néha, még hangos gondolatokkal is biztatják őket, vagy befolyásolnák a darab menetét. Az előadás a világhálót is bejárta, hiszen a fiam a lányom közvetítésével Dublinból is nézhette a produkciót. Akárhogy is: világhírűek lettünk! – teszi hozzá nevetve.

A siker mértéke

Például a telt ház. Amikor a kezdés előtt harminc perccel nem minden szék, de az állóhelyek is elkeltek, s a később érkezők, már csak a legközelebbi előadás megtartásában reménykedhettek. Közben buzgón fogadkozhattak, hogy akkor már ötre érkeznek…

A taps is egy mérték. Előtte, közben és a vastaps is a végén. Előbb biztatást, majd önbizalmat, végül elismerést ad, és a boldogság születik belőle. És az is, amikor másnap, faluszerte beszélnek róla. Gyakorlatilag minden nyilvános helyen. Persze elismerve és a köznapi életből ismert szereplőket külön dicsérve.

Egyéb tanulságok

Az amatőr színjátszásnak ezzel a módjával szinte visszafelé forgatják az idő kerekét. Szinte, mert az nyilván nem sikerülhet, de a sok jókedvűen játszó ember a színpadon elvarázsolja a hívükké szegődött nézőket.

– Ez az új darab a polgárosodáshoz vezető utunk egyik hozadéka. Másokhoz hasonlóan tettünk valamit azért, hogy jól érezzük magunkat Előszálláson. Az, hogy közben mások is jól érezték magukat, miközben velünk tartottak, egy külön ajándék a munkánkért. Nem szabad mindent felsőbb hatalomtól várni. Vannak tettre kész emberek. Civil szervezetek sorát hozták létre. A miénk is ezek egyike. Az idei produkciónk ennek a darabnak a bemutatása volt.

Ám az igazság az: hiába a mintegy harmincfős szereplőgárda, a Bandi bácsi nélkül ebből semmi sem lett volna!