Marika néni sosem volt magányos, szerettei körülveszik őt

Olyan, kilencvenéves asszonyt köszöntött szerdán délelőtt Gombos István, Dunaújváros humán ügyekért felelős alpolgármestere, aki valóságos ritkaságnak számít! Mert olyan ember sok van, aki keményen dolgozott egész életében, de olyan már (sajnos) kevesebb, aki kilencven évesen még ellátja magát, vezeti a háztartását, s egyedül él, de nem magányosan! Kovács Istvánné, Marika néni nem is lehetne magányos: lánya Kulcsról két-három naponta jön hozzá – s akkor még nem beszéltünk a másik két gyerekéről, a hét unokáról és a tizenhárom (!) dédunokáról!

De Marika néni amúgy sem magányos típus: délutánonként sűrűn kiülnek szomszédasszonyával a főtérre, különösen napsütésben. 1961-ben költözött a városba Mezőfalváról férjével, s háziasszonyból előbb konyhai kisegítő, majd szakács lett. De: hosszúak voltak a műszakok a három gyerek mellett, ezért végül a vasmű acélművében kötött ki, takarítónőként. Ott, ahol férje, fia, veje is dolgozott. Érthető, hogy sok az ismerőse. Figyelemreméltó, hogy mindannyian szeretik őt. Ez egyenessége jutalma!