Zászló vagy lobogó? Ez itt a kérdés!

Teljesen természetes, hogy a különböző ünnepeinken fellobogózzuk a középületeket, a közterületeket. Manapság elfogadott, hogy az emberek a saját erkélyükön, vagy a házuk homlokzatán helyeznek el zászlót – és sok esetben nemcsak az ünnepek alkalmából, hanem állandóra. Olyan ez, mint a gépkocsikon az országjelzés, mutatjuk a magyarságunkat, a hovatartozásunkat.

Agárdy Csaba

illusztráció

Fotó: Kozma István

Ha már itt tartunk, gondolkozzunk el azon, van e különbség a zászló és a lobogó között, és ha van, mi az? Már csak azért is érdemes elidőzni egy kicsit a témánál, mivel többen is úgy gondolják, a két szó egymás szinonimája.

Nos, akkor vágjunk bele!

Az alapvető különbség a zászló és a lobogó között, hogy

a zászlót közvetlenül rúdra erősítik, a lobogót pedig zsineggel vagy kötéllel vonják fel az árbóc végéig,

majd használat után leeresztik. Emellett rendeletek szabályozzák a megjelölt középületeken a zászló és a lobogó, illetve a zászlórúd és az árbóc különböző méreteit.

Ha már itt tartunk, nézzük meg azt is,

mit jelent a három szín, a piros, a fehér és a zöld a zászlónkban.

A piros az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény. Három olyan kifejezés, amely nagyon előremutató. Talán nem véletlen, hogy ez a három szín több ország zászlajában megtalálható, trikolórként (három különböző színű sávból álló zászló) is. (Két egyforma zászló azonban nincsen a Föld országai között.) Európában Magyarország, Bulgária, Fehéroroszország és Olaszország használja a piros-fehér-zöld színösszetételt. Afrikában négy - köztük Madagaszkár, ahol egy ideig a magyar utazó, Benyovszky Móric volt a bennszülöttek által megválasztott „király” –, Ázsiában kilenc, Dél-Amerikában két, Észak-Amerikában is két, Ausztráliában és Óceániában viszont egy országban sem használják a piros-fehér-zöldet.

Itt újabb kérdés adódik: mióta használjuk mi magyarok a piros-fehér-zöldet?

A korábban használt magyar színekhez, az Árpád-házi fehérhez és a vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A függőpecsétek selyemsodratában találkozunk először ezzel a színkombinációval, a 16. században zászlókon és egyéb tárgyakon láthatjuk. A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékokon volt használatos. II. Mátyás pozsonyi koronázásakor, 1608-ban a Szent Márton-templom és a ferencesek temploma közötti utat padozattal fedték be, majd erre piros, fehér és zöld posztó került. Ekkor jelentek meg a magyar királyok koronázásán először a magyar nemzeti színek. 1681-ben, I. Lipót király harmadik feleségének, Pfalz-Neuburgi Eleonórának koronázásakor a soproni templom lépcsőjét „pannonicus tricolor pannus”-szal takarták le, a kancellária iratait pedig Mária Terézia királynő uralkodásának első éveiben piros-fehér-zöld fonállal kötötték le. A királynő rendelkezése szerint 1743-ban ebből a három színből állították össze a törzszászlókat – olvashatjuk a montazsmagazin.hu-n.

Tehát az Árpádok óta a piros és a fehér jelképezi Magyarországot, a zöld pedig később csatlakozott a duóhoz, amelyből így lett trikolór. Ebből a hármasból végül a magyar forradalom alkotta meg a nemzeti zászlót. Ugyanis az 1848. évi XXI. törvénycikk írja elő hivatalosan először a piros-fehér-zöld színek használatát.

Végezetül még egy kérdés: címeres, vagy címer nélküli?

A hivatalos megfogalmazás a következő a nemzeti zászlóról: Magyarország hivatalos állami jelképe és egyben a magyarság egyik nemzeti jelképe. A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. Vagyis: Magyarország hivatalos zászlaja címer nélküli, de a helyi önkormányzatok engedély nélkül használhatják a címeres verziót is, mint ahogy sporteseményeken, felvonulásokon sincs akadálya a használatának (zaszlo.hu).