Nagy feladatok várnak a dunaföldvári kenusokra

Két csoportban edzettek

Az első egy válogatott keret, akik már letették a névjegyüket ebben a sportágban. Fiatal sportolók, a rangidős a tizenhetedik évében jár. Valamennyien – az edzőjükkel, Csányi Gergővel együtt egy nagyon komolyan veendő bizalmi szerepben végzik a munkájukat. 

A „játszóterük” a (Nagy) Duna, akit az összes szépségével, szeszélyeivel illik tisztelni, mert akkor jókedvű lesz minden nap a bázisra való visszatérésük. Tizennégy éves korukra, már a szélből, a felhők állásából, a víz fodrozódásából pontosan megmondják, hogy aznap, az ő szakaszukon, milyen kedvében van Európa legrangosabb folyóvize. A hangulatuk? Mintha nyaralnának, pedig a „tizen kilométerek” lapátolása emberes feladatot nyújt mindenki számára.

Itt nincs Edzőbá’!

Egyszerűen Gergőnek szólítják, ami teljesen logikus, hiszen az a neve. Hogy egy tizenkét éves és a kamaszkorból lassan kilépő is azt mondja neki? Semmi baj sincs belőle, hiszen a sok közös munka és a versenyek izgalma összekovácsolta őket. Mivel az edző is tiszteli a gyermekeket, nekik is ez az egy kommunikációs lehetőségük maradt. Senki nem él vissza vele.

Szezon eleji gondolatok

Egy időnként a vízen táncoló, máskor csöndesen surranó motorcsónak fedélzetén mindkét beosztásában tartott nekem rögtönzött sajtótájékoztatót Csányi Gergő, aki közben le nem vette a gondos szemét a tanítványairól. 

(Úgy látszik vannak ki nem cserélendő technikai eszközök a kajak-kenu sportban: az esőcsatorna bádogból hajlított, garantáltan zárlatmentes és soha le nem merülő szócső például ilyen!) Szerencsére nekem nem azzal mondta a magáét…

-Korán kezdtük az idei szezont, a naptár szerint az még a tél végére esett. Emlékszem rá, hogy én is fázós voltam, amikor a tanítványaimhoz hasonló életkorban a hajóba szálltam. Ma már szerencsére nagyon modern neoprén ruházatot tudnak húzni a gyermekek, amiben zavartalan lesz a mozgásuk és fázni sem fognak. Nagyjából február közepe óta vagyunk a vízen. Akkor a Duna olyan öt körüli, a levegő pedig tizenegy. tizenkettő fok lehetett. 

Mi kellett ahhoz, hogy ilyen sikeresen megedződjenek?

-Nagyon - nagyon sok munka! A legtöbb edzésszámot száznyolcvan-kettőszázzal tartják az igazán szorgalmasak. Szorgalom és kitartás kell hozzá.

Ezzel a rengeteg munkával VB-re, Olimpiára készülnek?

-Az ő korosztályukban még nincsenek ilyen nagy versenyek.A számukra a legfontosabb a magyar bajnokságon való eredményes szereplés. Tizenöt-tizenhat éves kortól rendeznek nekik Olimpiai Reménységek Versenyét. Szeretném, ha majd közülük néhány év múlva minél többen odajutnának!

Ezen a tréningen fiatalversenyzők, de a helyi „nagymenők” gyakorolnak egyszerre?

-Igen, ők a Haladó Csoportunk. a tíz-tizenkettőből most nyolcan voltak a vízen. Az életkor szempontjából vegyes ez a csapat, hiszen tizenkettő és tizenhét közöttiek alkotják. A legkisebbek is magyar bajnoki második-harmadik helyezettek. Ők a legügyesebb kenusaim. 

A tavaszi nagy feladatokról

-Az első célkitűzésünk, a Kadler Gusztáv Maraton Magyar Bajnokság Győrben, amelyen a korosztályoktól függően öt és tíz kilométert kell evezniük. Most arra a versenyre készülünk, és ezért akarunk minél hosszabb távokat evezni. Ezen az átlagos napon körülbelül tíz kilométert kell nekik teljesíteni, de amikor visszatérünk, lesz még egy kis ráadás. Elfáradnak ugyan, de kiegészítésképen a parton vár még rájuk egy ötven darab fekvőtámasz és felülés.