Gondolatok a forgalmi dugóban

Tegnap Budapesten volt dolgom. Autóval mentem, a délutáni csúcsban. Lépésről lépésre araszoltam a célállomás felé. Kerékpársávok az egyik s a másik oldalon, már műanyagkarókkal leválasztva, tök üresen. Azért nem teljesen, legyünk tárgyilagosak, az Üllői út–Nagykörút útvonalon az eltelt 40 perc alatt annyi bringást, rollerest láttam, amennyit vezetés közben az egy kezemen meg tudtam számolni, persze az ételfutárokkal együtt. Az más kérdés, hogy ezzel együtt a belvárosi autós közlekedés ideje még inkább kiszámíthatatlanná vált. Egyébként meg nem életszerű az, hogy aki eddig autózott, vagy tömegközlekedett, az napi szinten ezek helyett bringára pattan.