Akik napról napra egyre többen lennének

Azt mondják, hogy amikor az utolsó házi állat is elpusztul és a gyerekek kirepülnek, akkor lesz az ember igazán szabad. Akkor már az embernek saját magán kívül senkiért sem kell felelősséget vállalnia. És ez a szabadság jogot ad neki arra, hogy egy csomó dologban még élje és élvezze az életet.

Ez jutott eszembe, ahogy a Dunaújváros Alapítóinak Egyesületének tagjaival beszélgettem. Az egyesület mára már az egyik legnagyobb dunaújvárosi civil szervezetté vált. Ugyan lassan a névadó-alapítók mindegyike már csak ott fentről figyeli munkájuk folytatását, de gyerekeik, unokáik tagjai lettek annak a közösségnek, amelyet létrehoztak. A városalapításból gyakorlatilag így mára már csak a város maradt, mert a tagok döntő többsége azért dunaújvárosi.

Néhány héttel ezelőtt éppen vonattal mentem fel Budapestre. Amikor egy jó hangulatú, nagyobb csapatra lettem figyelmes. Nem voltak annyira fiatalok, tehát csak tippelgettem, hogy kik lehetnek ők és hová igyekeznek, akik ilyen létszámban felszálltak a járműre. Jobbára csivitelő hölgyek alkották a csoportot, akik láthatóan kirándulásra indultak. Sportos és kényelmes ruházatban voltak. Megtelt velük a kupé, sőt a következőkbe is jutott belőlük, amikor megláttam Kóbor Etelkát, aki éppen számba vette a zsizsegő csapatot.

Ő az egyesület elnöke, és nagy örömmel vettem, hogy ismét találkoztunk. Mint elmondta, hogy közel száz tagjuk van, de most már ott tartanak, hogy korlátozni kell a tagfelvételt, mert kezelhetetlen méretűvé válik lassan az egyesület.

- Miért?

- Most például a Törley Pezsgőmúzeumba megyünk, – mesélte - oda viszonylag egyszerűbben tudunk eljutni, de amikor Visegrádra vagy Szentendrére megyünk, ahová nem csak vonattal tudunk menni, az nagyon bonyolulttá teszik a dolgokat. Mindig úgy kell megszerveznünk a közlekedést, hogy a busz vagy a villamos végállomásán tudjunk felszállni, mert nem szeretnénk, ha bárki véletlenül lemaradna. Ha tárlatvezetést kérünk, akkor már csak két csoportra kell válnunk, hiszen már annyian vagyunk. Hogy minden élvezhető legyen, lehessen azt egyelőre csak úgy tudjuk megoldani, ha létszámstopot vezetünk be, amíg más megoldást nem találunk.

Itt gyorsan meg is szakadt a beszélgetésünk, mert Budafokra ért a vonat, s leszállt a népes gyülekezet.

Legközelebb a nőnapi rendezvényükre kaptam meghívást. Kisebb-nagyobb csapatokba rendeződve beszélgettek az étteremben az egyesületi tagok egymással. Volt műsor, ajándékba cserepes jácint virág. Voltak, aki éppen a tagdíj-fizetésüket rendezték. Ötszáz forint havonta, amelyet féléves részletben vagy évesen lehet befizetni. Tibainé Bujdosó Ildikó, a pénztáros, aki elmondja, hogy ez az az összeg, amelynek kifizetése nem okoz gondot senkinek sem. Ő a görög-katolikus egyházközösség tagjaként került kapcsolatba az egyesülettel, s ő végzi a pénzügyekkel kapcsolatos teendőket, így a tagdíjak összegyűjtését is:

- Könyvelőre van szükségünk, a pályázatokhoz is kell önrész, mindezeket ebből fizetjük. A legtöbben már ingyen utaznak, így egy Duna-kanyari hajós múzeumos programot is meg tudunk oldani 1500 forint önköltségből.

Szigeti Jánosné, Zsuzsika pedig a programokra való jelentkezéseket gyűjti össze. Amikor kialakul a következő program pontos részlete, email-en ír a tagoknak vagy telefonál, s regisztrálja, hogy kik azok, akik részt tudnak vagy szeretnének venni a rendezvényeken, hiszen a létszám függvényében tudják a belépőjegyeket és a tárlatvezetéseket megszervezni. Minden olyan helyre ellátogatnak így közösen, ami számukra érdekes lehet.

Történelmi emlékhelyeket, érdekes kiállításokat, kuriózumokat is végiglátogatnak. Nem csupán pezsgőt kóstoltak, de csokoládé múzeumban is voltak, és a legfrissebb kiállításokat is meglátogatják, ültek a libegőn, most éppen el szeretnének látogatni a Groupama Stadionba. Igazi közösséggé váltak. Közösséggé, amelyben barátok vannak együtt, sőt az egyesületen kívül is figyelnek egymásra, mert összeköti őket a közösen megélt idő.

Amikor az utolsó házi állat is elpusztult, és a gyerekek is saját életüket élik el kell kezdenünk ismét megtalálni magunkat… hogy a hátralévő időnkben értelem, élmény és cél legyen lehessen. Hát erről is szól ez az egyesület.