Nem bírják a szabályokat, inkább megszöknek a gyerekek

Félrevezetőek azok a hangzatos kijelentések, miszerint kisvárosnyi fiatalkorú tűnne el évente Magyarországon. Valóban sok eljárás indul ilyen ügyekben, a kép azonban ennél sokkal árnyaltabb – hangsúlyozta Gáspár Ildikó, a Tolna Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi szakügyintézője, olvasható a teol.hu-n. 

Elmondta, hogy azok a fiatalkorúak, akikkel szemben körözést adnak ki, nagyrészt gyermekotthonokból szöknek meg, amelyek nem zárt intézmények. Ám ha onnan engedély nélkül távozik egy gyerek, be kell jelenteni az eltűnését. Ehhez már az is elegendő indok, ha nem érkezik vissza a megbeszélt időpontban, akárcsak azért, mert későbbi buszra szállt fel. De persze vannak renitens gyerekek, akik újból és újból megszöknek az otthonból, a rendőrséget pedig jogszabály kötelezi arra, hogy az eltűnés bejelentése után haladéktalanul eljárást indítsanak.

Nem akar ott lenni

Bár a hivatalos megfogalmazás ilyen esetekben az, hogy ismeretlen helyen tartózkodik a fiatal, a rendőrség munkatársainak többnyire vannak sejtései a hollétéről. Ezek a gyerekek jobbára hazaszöknek, vagy barátoknál húzzák meg magukat, ahol hiába keresik őket, bújtatják. Amennyiben előkerül, a rendőrök előállítják és meghallgatják. Megkérdezik, kikkel töltötte az idejét, mit csinált, miből élt, keveredett-e elkövetőként vagy áldozatként bűncselekménybe, de a fiatalok jobbára elzárkóznak attól, hogy bármilyen részlettel szolgáljanak. A meghallgatást követően a rendőrség munkatársai értesítik a bejelentőt, és ha a gyerekotthonból nem tudnak érte jönni, akkor a legközelebbi ilyen intézménybe szállítják a fiatalt, ahonnan jó eséllyel újra meglép. A motiváció általában igen egyszerű: nem akar ott lenni.

Össztársadalmi probléma, hogy mi lesz velük

Minden gyermek számára az lenne az ideális, ha családban nőhetne fel, ám a feltételek, a körülmények sok esetben ehhez nem elégségesek, és a hatóságoknak kell fellépnie. Az érintett gyermeket előbb védelembe, majd ha ez sem elég, nevelésbe veszi a gyámhatóság. Sokszor elkerülhetetlen a kiemelés, ám mire erre sor kerül, több esetben már tizenéves kiskamasz a gyerek, ami normál körülmények között is egy kihívásokkal teli időszak kezdete.

Gáspár Ildikó úgy látja, hogy általában azok a gyerekek szökdösnek az otthonokból, akik nem tudják megszokni, hogy ott szabályok vannak, iskolába kell járni, bizonyos feladatokat el kell végezni. Inkább hazamennek a kötetlenségbe, még ha ott rosszabb körülmények is várnak rájuk, illetve mégiscsak valamiféle családi kötelékben lehetnek. A szakember hozzátette, hogy gyermekotthonban felnőni nem jelent egyet azzal, hogy felnőttként ne lenne esély egy jobb életre. De azok, akiknek gondjai vannak a szabályok betartásával, várhatóan onnan kikerülve sem tisztelik majd azokat. Ezeknek a gyerekeknek sorsa a bűnmegelőzés szempontjából sem mindegy, össztársadalmi probléma.

A kábítószerhasználat szinte elkerülhetetlen

Adódik ugyanis a kérdés: miből fog megélni úgy, hogy a kötelezettségek nem érdeklik, és jó, ha az általános iskolát befejezte. Ha magától nem is lép egyből törvénytelen útra, lesz, aki ebbe az irányba tereli. A fiúk esetében a tulajdon elleni bűncselekmények jellemzőek, míg a lányok számára a prostitúció jelenti a legnagyobb kockázatot. Gáspár Ildikó ennek kapcsán elmondta, hogy időről időre felbukkannak rémhírek arról, hogy furgonokba tuszkoltak gyerekeket, és elrabolták őket. Ez azonban nem több városi legendánál, valóságalapja nincs. Ugyanakkor ténylegesen vannak olyan bűnelkövetők, akik kiszolgáltatott gyerekeket vesznek célba. Kihasználják a szeretet utáni vágyukat, néhány jó szóval, apró ajándékkal magukhoz édesgetik a fiatal lányokat, elhitetik velük, hogy jó élet vár rájuk, ám végül a prostitúció poklában találják magukat. És hiába látják maguk körül a kisiklott életeket, a fiatalok magabiztosságával azt gondolják, velük ez nem fordulhat elő. A kábítószerhasználat pedig szinte elkerülhetetlen ezekben az élethelyzetekben.

Gáspár Ildikó hozzátette, ha valaki kilencven nap után sem kerül elő, akkor eltűntté kell nyilvánítani, de ezt követően kilencven évig, évente egyszer elő kell venni az ügyet, és végig futtatni a szükséges eljárásokon. A lakosság segítségére pedig a jövőben is számítanak az eltűnések kapcsán.