Mi kell egy tökéletes bálhoz? - galériával

Hogy mi volt a recept?

A ragyogó, baráti vendégsereget egy finom aranyfácános vacsorával, stílusos szervizzel, a város különleges boraival, látványos revüvel és az újból topformát hozó Digitál zenekarral várták. 

A megnyitó rendhagyó és ceremónia mentes volt. Elsőként Kiss Lajos Csaba az egyesület elnöke köszöntötte és készítette föl a vendégeket a rájuk váró báli örömökre. A szót Horváth Zsolt a város polgármestere vette át, aki könnyed, derűs, csipkelődős stand up stílusban hangolta rá az összegyűlteket a következő jókedvű órákra.

Bálnak indult és ünnep lett belőle

A házigazda Kiss Lajos Csabával a Dunaföldvári Sporthorgászok Egyesülete elnökével is beszélgettünk:

- Ma nem hivataloskodunk, olyanok vagyunk, mint a meghívottjaink, baráti társaságba járunk, szeretünk jókat beszélgetni és a mulatságokat is nekünk találták ki. Ezért az év során több olyan rendezvényre is sor kerítünk, ahol nem a horgászaté a főszerep, hanem a családok és a baráti társaságok is összejöhetnek. 

Meg sem hirdettük a rendezvényünket és mégis teltház lett belőle. Jóval többen is lehettünk volna, de belátható módon ennek a gyönyörű helynek, a Szélrózsa birtoknak is van egy befogadó képessége, amit nem léphettünk túl. A siker miatt nem aggódtunk, mert adottak a jó körülmények, a vendégek régóta ismerik és szeretik egymást, a Digitál zenekar pedig garancia a jó hangulatra.

Kellemes meglepetés érte

Szakács Szabolcs a Tolna Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatója első alkalommal járt a házigazdák rendezvényén:

- Most vagyunk itt először a kedves feleségemmel, és az egyesület vezetésén kívül nem ismertünk senkit sem. A jó hírüket igen, és azt gondolom, hogy az éves tevékenységük, valamint a nyilvános eseményeik az év különböző szakaszain igazán irigylésre méltók. 

A megyei tisztségem mellett Tamásiban a helyi szervezetünk elnöke is vagyok 2009 óta. Mi is megpróbáltunk bálokat szervezni, de nem jártunk ilyen sikerrel, mint amit itt láthatunk. Csodálva és elismeréssel tapasztalom, hogy ezek az emberek nem csak egy bálba jöttek el mulatni, hanem szemmel láthatóan ennek a közösségnek a tagjaiként. A világ ugyan nagyon rohanó lett, de ők szánnak időt arra is, hogy együtt töltsenek el egy kis időt.

Úr Tibor a csapat tagja:

- Az egyesületnek közel tíz éve vagyok a tagja, a fegyelmi bizottságot vezetem, a magaménak érzem azt a bált és, ahogy a vendégeink én is jól érzem magam benne.  Mi persze nem csak az ilyen nagy ünnepeken, hanem a hétköznapokban is egy közösség vagyunk. Ez a legnagyobb erősségünk. Az a szerencsés dolog, ha az embernek a családja is szereti az itteni életet, szívesen tart velünk. Én is ezzel dicsekedhetek. 

Nyilván mindannyian szeretjük a természetet, pláne itt nálunk a Kis-Dunát, ahogy a horgászást is, de azért van itt tenni valónk is. Az elől sem bújunk el. Szinte minden nap összefutunk, de az első jelentős közös megmozdulásunk a március 23-i társadalmi munkánk lesz. Szerencsére ez nálunk nem ment ki a divatból. A sikeréhez kell egy jól megválasztott cél, mint ez a tavaszi erdei - nagytakarítás, a jó társaságunk adott, és a munka végére biztosan készül valami finom ebéd, aminek az elfogyasztása után jut még idő egy kis beszélgetésre is.

Aztán később, a korábban már hagyományossá vált versenyeinket és eseményünket változatlanul megtartjuk. Ezek között vannak igazi kihívások is, és mivel vadvízen vagyunk, bizony előfordult, hogy a verseny éjszakáján kiöntött bennünket az áradás. Nálunk nem unalmasan telik el az idő. 

Remek ötlet volt

A rendező egyesületnek arra is volt figyelme, hogy erre az ünnepére azokat a társ civilszervezeteket is meghívták, akikkel az év során többször is együttműködtek. Közülük a borosok külön figyelmet kaptak, hiszen a vacsora mellé a kiváló dunaföldvári borokat kínálták. A térségből érkezettek valószínűleg magukkal vitték a jó hírüket. A borosok képviselői közül néhányat bemutatunk önöknek.

Bajnok József a Dunaföldvári Sárga-Pincésgödör Egyesület titkára is kiváló borkészítő szerint:

- A borászat hozott össze bennünket a horgászegyesület elnökével. Közösen borászkodunk és a két egyesület szívesen vesz részt a másikak eseményein. Én nem vagyok egy pecás ember. Gyermekkoromban még eljártam, szerettem is csinálni, de mára már nincs hozzá elég türelmem. 

A borkészítéshez is kell ám elég türelem, mert anélkül nem lesznek komoly eredményeink. Ráadásul  annyira kevés szabadidőm marad, hogy a borkészítés mellett másra nem jut elég időm. Az is egy olyan tevékenység, amit örömmel csinálunk, és máris nem számítjuk munkának. 

A Lajos felkért néhány borkészítőt (közöttük engem is) arra, hogy egy-két mintával járuljunk hozzá a ma esti kínálathoz. Szívesen elvállaltuk. Igyekeztünk úgy összeállítani a kínálatunkat, hogy egy fajtával csak egy gazda jelentkezzen. Remélem a vendégek örömmel fogyasztották! 

Vecsei Pál a Burgundia Pincesor elnökeke, sikeres időszakot zárt le. Elmondta:

- Kiss Lajos Csaba többször is csábított engem a vízpartra, hogy tartsak velük és próbáljam ki a horgászást. Egy-két alkalommal rá is álltam. Nagyon szép a természet, elismerem a teljesítményüket, nagyon jó a társaság, a halat is szeretem, de ez valahogyan egyenlőre mégsem az én világom. Lehet, hogy adnom kell még magamnak egy kis időt, hogy igazán kedvet kapjak hozzá. A két egyesület jól kitudja egészíteni és segíteni egymást. A horgász juniálison is aktívan, a Fröccsterasz létrehozásával veszünk részt. 

Nagyon sikeres boros időszak áll mögötte

- Büszkeséggel tölt el, hogy a 24. Országos Miklós napi rozé borversenyen aranyérmes lett a borom. Igazából hobbiborásznak tartom magamat, így aztán az természetes, hogy a kisebb versenyeken is indulok, mint például legutóbb a madocsain is, ahol szintén aranyérmet nyert a borom. 

A Szent Rókus Borlovagrendet Csányi Tamás képviselte:

- Egyenlőre még én sem mondom magamat pecásnak, pedig az elnökükkel legalább húsz éve vagyunk barátságban. Szívesen elmegyek majd velük, de csak annyit vállalok, hogy amit a Lajos kifog, azt megfőzöm, vagy megsütöm. Remélem az is ér majd valamit! (tette hozzá nevetve) Mondhatom, hogy a főzés a hobbim.

Amikor a megnyitón bemutattak bennünket, tapsolt a közönség, aminek nagyon örültem, ahogy annak is, hogy egy ilyen jelentős civil szervezetekkel, mint ők, ilyen jó viszonyban vagyunk. Egyik sem a riválisunk, hanem egyszerűen a jó barátként tekintünk rájuk.