Dr. Unger Zsolt: Feltételes szabadságra bocsátás

A feltételes szabadságra bocsátásnak egyik feltétele,az úgynevezett objektív feltétel, amely a bíróság mérlegelésétől független körülmény. Az elítéltnek főszabály szerint a büntetése kétharmadát, ha visszaeső, háromnegyedét, de legkevesebb három hónapot ki kell töltenie a büntetéséből.

Amennyiben az elítéltet a bíróság öt évet meg nem haladó időtartamú szabadságvesztésre ítélte különös méltánylást érdemlő esetben a bíróság rendelkezhet úgy is, hogy az elítélt a büntetése fele részének a kitöltése után már feltételes szabadságra bocsátható. Más a helyzet akkor, ha a bíróság az elítéltet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, de a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárta ki. Ilyenkor a feltételes szabadságra bocsátás objektív feltétele az, hogy az elítélt legalább 25 évet, legfeljebb azonban 40 évet kitöltsön az életfogytig tartó szabadságvesztésből. 

Az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, ha például többszörös visszaeső és a büntetését fegyházban kell végrehajtani, vagy erőszakos többszörös visszaeső, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

Amennyiben az elítélt a törvényben meghatározott legkisebb időtartamot kitöltötte és azt a törvény nem zárja ki, a bíróságnak kötelessége megvizsgálni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A bírónak elsődlegesen mérlegelnie kell, hogy a korábban kiszabott büntetéssel elérni kívánt célok az elítélt szabadságának további elvonása nélkül is elérhetőek-e. A büntetés célja pedig nem más, mint a társadalom védelme. 

A feltételes szabadság megszüntetése leginkább akkor következik be, amikor az elítélt a feltételes szabadságra bocsátása alatt újabb bűncselekményt követ el. 

Amennyiben a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, a feltételes szabadságon töltött idő a szabadságvesztés idejébe nem számít bele, így az elítéltnek a teljes, még hátralévő részt ki kell töltenie a büntetésből, még akkor is, ha a feltételes szabadság ideje már majdnem teljesen eltelt. A feltételes szabadságra bocsátás az elítéltnek nem alanyi joga és ilyen módon nem jelent feltétlen kötelezettséget a bíróra nézve. Amennyiben a bíró, arra jut, hogy a büntetési célok csak akkor érhetőek el, ha az elítélt tovább tölti a szabadságvesztést, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi.