Virágba borult a tavasz hírnöke

A hóvirágot a legtöbb olyan helyre ültethetjük, ami nyáron nem nagyon forró és száraz. Legjobban ott érzi jól magát, ahol egész évben van egy kevés nedvesség a talajban, és nyáron némi hűvös árnyék. Ideális hely számára a lomhullató fák alja, mivel a fűben megtelepszik. Ezt a bájos példányt szerkesztőségünktől nem messze, a Vasmű úti gyógyszertár mögötti lakossági kiskertben kapta lencsevégre fotoriporterünk, Szabóné Zsedrovits Enikő.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék egyik legismertebb növénynemzetsége.

Régóta közkedvelt virág, mely hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Tél végi megjelenése, a tavasz közeledtét jelzi.

Aki a hóvirágra pillant, annak úgy tűnhet, mintha a növény kocsányán három fehér tejcsepp hintázna. A latin Galanthus elnevezés is erre utal, melynek jelentése tejvirágú. 

Élőhelyei az üde vagy félszáraz lombos erdők, a mediterrán és havasalji cserjések, ritkábban a fenyvesek. A számára kedvező élőhelyeken nagyszámban nyíló virágai, gyönyörű virágszőnyeget alkotnak a lombfakadás előtti erdőben.

A földalatti raktározó szerve, az 1-2 centiméter átmérőjű hagyma, melyből fajtól függően, ősz vagy tél végén, 2-3 levél hajt ki. Hagymájából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz.

A virág legjellegzetesebb eleme, a három nagy, hófehér külső lepellevél (köznyelvben "szirom") és az ugyancsak három, kisméretű, belső lepellevél, melyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.

Nagyjából 20 fajuk ismert, az újabb kutatási eredmények fényében ez változik, növekszik az újabb fajok megismerésével, csökken, ha egy faj más, pld. alfaji besorolásba kerül. A hóvirágok minden faja, a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig terjedő területen található meg. (forrás: https://www.termeszettar.hu)